47. szám 2005. december
Celtic Invasion
Már ötödik éve táncolok a Ronan Morgan Autentikus Ír-sztepp Tánciskolában. Az
egész úgy kezdődött, hogy anya lerángatott a szentendrei Művelődési Házba, hogy
nézzek meg valami fellépést. Aztán be lehet majd állni – mondta ő. Könnyen
beleegyeztem, mert érdekelt. Sokat láttam már Michael Flatleyt a tévében,
kíváncsi voltam, milyen lehet élőben az efféle tánc. Az előadás szuper volt
(attól a kis hibától eltekintve, hogy megszakadt a zene, de ez is a Művelődési
Háznak volt köszönhető). A bemutató után beálltunk mi is táncolni, elkezdték
nekünk tanítani az első, legkönnyebb lépést. Nagyon sokan voltunk, alig fértünk
el a színpadon. Az első lépésből most már körülbelül 17 tánc lett. Ez azért
szerintem nem semmi teljesítmény (most itt nem magamat akarom dicsérgetni). 5 és
fél éve indult a Tánciskola, először a Fonóban. Ma már a Talentumban vannak az
edzések. Ez alatt az idő alatt több versenyre és világbajnokságra került sor,
amire megannyi ember jutott ki az iskolából. Én személy szerint szeptember végén
voltam kint egy versenyen, Bécsben. Egy-egy verseny alkalmával nagyon sok
tapasztalatot lehet szerezni, az egész egy nagy élmény. Nem azért mentem ki,
hogy tömérdek érmet szerezzek, hanem azért, hogy megtudjam, hol állok tudásban –
főleg a kíváncsiság hajtott. A versenyen találkoztam sok-sok tradicionális
ruhával, parókával (a profibb táncosok ugyanis parókában mérettetik meg
magukat), cipőkkel (hard, soft), hajlakkal, hajtűkkel, zoknikkal (majdnem térdig
érő, vakító fehérekkel, ezeket fel kell ragasztani a lábszárra),
csillogással-villogással, fényképezőgépekkel (csak eredményhirdetésnél lehetett
használni), sminkkel, bírókkal, profi táncosokkal, nézőkkel és még sorolhatnám.
Tánctáborban viszont idén nyáron már harmadszor voltam. Ilyenkor mindenki
egyénileg leutazik Hajósra (Baja mellé, ahol Ronan feleségének, Alföldi Alíznak
a szülei élnek). Itt napi 4-5 órás kemény edzéseken veszünk részt. Az utolsó
estére csoportokban készítünk egy-egy koreográfiát, amik kb. 15-20 percesek, és
ilyenkor Hajós kíváncsi emberei és a táncosok összegyűlnek a Közösség Házban,
majd mi előadjuk ezeket. Az egész nagyon hangulatos. Ezután kezdődik mindig a
kéli, ami alatt azt kell érteni, hogy mindenki párba áll, és az alaplépéseket
jókedvűen, nem mereven, és sikongatva táncoljuk el. Tízpercenként szünet,
mindenki rohan inni, mert nagyon ki lehet fáradni. Szóval ezek a táborok elég
élménydúsak.
A Celtic Invasion társulat Ronan Morgan Táncegyütteséből és a M.É.Z. zenekarból
áll. A M.É.Z. együttes már 17 éve létezik, és hat saját lemezük is megjelent.
Egyik hihetetlen nagy produkciójuk a Művészetek Palotájában a Hey June
könnyűzenei fesztivál keretében teltházzal, óriási sikerrel került bemutatásra.
A M.É.Z. élőben kíséri a különböző stílusú (reel, jig, hornpipe, set, figure)
táncokat. Ronan munkái nem a Michael Flatleytől megismert stílust idézik. A
végleteken keresztül mutatja be az ír táncot: vagy merészen, szemtelenül modern,
vagy tisztán, egyszerűen tradicionális. A Celtic Invasionnel az elgondolása az
volt, hogy a mai, túlságosan modern és kísérletező világban emberközelivé tegye
ezt a táncvilágot, visszatérve az ír tánc gyökereihez, egy teljesen hagyományos
programot megvalósítva, mely becsalogatja azokat a nézőket, akik az ír zenét
önmagáért, fülbemászó dallamaiért, az ír táncot különleges ritmusvilágáért
szeretik. Fergeteges nagy műsorokat csináltak a Thália Színházban és a
környékbeli városokban. Érdemes megnézni a honlapot (www.irtanc.hu), amelyen
tömérdek képet lehet találni bemutatókról, előadásokról, táborokról, stb.
December 26-án lesz az újabb előadásuk a Thália Színházban. Csak sajnos nem
lehet már jegyet kapni rá, vagy ha van, akkor is csak kevés. Tényleg csodálatos,
hogy magyar ember is el tudja sajátítani ezt a fajta táncot.