|


47. szám 2005. december
Dan Brown: A Da Vinci-kód
Nem tudom, hányan olvastak már Dan Brown-könyveket a Da Vinci-kód előtt. Ugyanis
ha valaki véletlenül olvasta a Digitális erődöt, az Angyalok és démonokat vagy
esetleg a Deception Pointot, akkor azért tudja, hogy A Da Vinci-kód nem is egy
teljesen újfajta könyv. Ezzel nem lehúzni akarom a könyvet, mert magam is
olvastam, és tényleg jó. A főszereplő karaktere mindegyik műben ugyanolyan,
kettőben például a személy is ugyanaz. A gyorsan zajló, intelligens és
többrétegű történet felépítése is hasonló mindegyiknél. A könyv lényege röviden
az, hogy Leonardo da Vinci műveiben egy titkos kódot rejtett el. A kód
megfejtése során Európa székesegyházaiba és kastélyaiba jutnak el a főhősök. A
történet többször vesz csavaros fordulatot – ezt már megszokhattuk Browntól. A
könyvvel kapcsolatban, ami nagy felháborodást keltett, az a hitelesség. Ugyanis
nagyon sok információ megkérdőjelezhető benne, és számos van köztük, ami tényleg
csak kitaláció. Viszont a két fontos szervezet, ami körül forog a történet (a
Sion-rend és az Opus Dei) valós. Erről készült is egy
dokumentumfilm, akit érdekel, nézze meg. Összefoglalva A Da Vinci-kód egy remek
mű, fordulatokban, kalandokban gazdag.
Szauer Tamás
A Da Vinci-kód
(Gabo Kiadó, 2003, 652 oldal) |