47. szám 2005. december
A halott menyasszony
Elképesztő, fantasztikus, vicces, rémisztő, dalolászós, ötletes. Nagyjából ezek a jelzők jutottak eszembe a filmről, öt perccel azután, hogy megnéztem. Természetesen mind jó értelemben értendő. Pár pillanattal a DVD elindítása után különleges hangulat kerített hatalmába, a fekete-fehér képernyőn a kissé bizarr, de vidám szereplők éneke egyből átrepíti a nézőt egy másik világba. És ez nem vicc.
Ez egy különleges film, különleges embereknek. Sokan lehetnek, akiknek nem fog
tetszeni. Például páran gyerekesnek tartják a rajzfilmeket, és vannak, akik
félnek a horrorfilmektől. Néhányan nem szeretik a vidám énekeket, de vannak
olyanok is, akik ki nem állhatják a nem valósághű történeteket. Mégis ebben a
filmben valahogy semmi sem olyan, amilyennek képzeljük. Nem is rajzfilm, mert én
úgy érzem, a szereplők éltek, és bármikor megtörténhetett volna a valóságban is
ez az eset, holott ez az egész annyira valószerűtlen. Nem annyira félelmetes,
hogy a horror-, vagy akár a katasztrófafilm kategóriába sorolhassuk, a
musicaltől is elég távol áll. Szóval mi is ez tulajdonképpen? Talán itt nem
fontos a besorolás, egy nagyon jó film, semmi más!
A történet pedig igen egyszerű. Az élet fekete-fehér valóságában Viktor, a
tipikus mamakedvence házasodni készül, és első látásra beleszeret a kiválasztott
menyasszonyába, Viktóriába. Rögtön mindketten tudják, hogy szívük egymásé, míg a
halál el nem választ – csakhogy ha nem is a halál, de egy halott menyasszony
igencsak közéjük áll egy időre. Viktor ugyanis kisebb összetűzésbe keveredik
újdonsült szerelme szüleivel, mert képtelen megjegyezni a hűségeskü szövegét,
így végső kétségbeesésében, tudom is én miért, egy temetőben gyakorolja. Végül
végre egyszer tökéletesen sikerül, s nagy lelkesedésében a földből kiálló
fadarabra húzza föl a gyönyörű gyűrűt. Csakhogy a fadarab történetesen Emily, a
halott menyasszony ujja. Ő pedig történetesen évek óta arra várt, hogy valaki
végre elvegye feleségül, így kapóra jött neki a véletlen, és egyből el is
hurcolja magával a kétségbeesett Viktort a holtak kicsit sem szomorú, sőt, az
életnél jóval színesebb világába. Így kezdődik Viktor és Viktória boldogtalan,
ám minden-jó-ha-vége-jó, nagyon romantikus és mókás története, amelyben
szerelmük áthidal olyan apró-cseprő problémákat, mint hogy az ember élő vagy
holt, és hogy épp kinek a férje, felesége és mióta.
Isteni film, erről nem szabad lemaradni, sőt még a Johnny Depp rajongóknak is kedvére tesz, hiszen Viktor hangját az eredeti filmben ő kölcsönözte. Nézzétek meg, aki csalódik, attól én kérek elnézést!
A halott menyasszony
(Corpse Bride, 78”, 2005)
Rendezte: Tim Burton, Mike Johnson