47. szám 2005. december

Pingpong az AKG-ban

Mivel is kezdhetném mással, mint az eredetével. A viktoriánus korban szerettek minden szabadtéri játékot lekicsinyíteni, így a teniszt is beltéri szórakozássá tették. Először még csak a konyhaasztalon játszottak, és két pezsgősüveg közé kifeszített madzag volt a háló. Az ütők is eltértek a maitól: kartonpapírból voltak, de aki ügyes volt, faragott magának fából. Később a teniszütők mintájára húros ütőket is gyártottak, bár ez nem volt akkora siker, mert irányíthatatlan volt vele a labda. Itt van viszont a következő probléma: miből legyen a labda? Parafából? Az nem pattog. Talán kaucsukból? Az meg túl jól pattogott. A megfelelő labdát egy James Gibb nevű embernek köszönhetjük, aki egy amerikai körutazás során találkozott xylonite labdákkal. Ezt elmondta a szomszédjának, John Jaques-nak, aki sportszergyártó volt. Ő kezdte el gyártani először ezeket a labdákat 1891-ben, Gossima néven. Mint már mondtam, eleinte kartonlap volt az ütő, de azért ezt megpróbálták valahogy fejleszteni: csináltak ütőt parafából, kemény mahagóniból, még furnérlemezből is. Sokféle borítóanyagot is használtak: smirglit, szemcsés gumit, és ami a legjobban hasonlít a maira, szivacsos gumit.

Mindezt persze nem véletlenül meséltem el. Mint azt már biztos mindenki látta, van két pingpongasztalunk. Ezekről annyit, hogy mind a kettő jó állapotban van, bár az egyik furán áll, de ez szinte senkit sem zavar. A hálók rendben vannak, feszesek, nem szakadtak, és ez elég ritka, mint ahogy az is, hogy egy iskolában ilyen jó állapotú asztalok vannak. Ezt tapasztalatból mondom! Becsüljük meg ezeket az asztalokat. Minden évfolyamról jelennek meg érdeklődők a szünetekben, és akiknek nincs ütőjük, még azok is beszállnak, mert jó szórakozás pingpongozni, főleg ha többen vagyunk, és ilyenkor a legjobb a forgó. Igen, forgó, még nem ment ki a divatból, sőt! Mondjuk vannak vadul forgózó emberek is, akik mit sem törődve vetődnek néha az asztalra. Ez nem túl jó, de rá lehet fogni a játék hevére. Mindenkit buzdítok arra, hogy egy szünetet szánjon rá, és játsszon egyett. Biztos jót fog tenni, mert az órákon úgyis hulla lesz az ember, így legalább kikapcsolódhat egy kicsit.

Remélem, sikerült egy kis kedvet csinálnom. Menjetek pingpongozni!

Rétfalvi Soma

történeti forrás: L&H Sport

Az asztalitenisz (közismert és kevésbé ismert) szabályai
A hagyományos játszma 21 pontig tart (az új versenyszabály szerint csak 11-ig), és 5 szervánként van szervacsere (újabban 2 szervánként). Két pontos előny szükséges a nyertes játszmához, tehát 21:20 után (majd 22:21 után is) tovább kell játszani, ekkor a játékosok már váltva adogatnak. Minden játszma után a játékosok térfelet cserélnek.
A mérkőzés nyertese az, aki háromból két játszmát (vagy ötből hármat) megnyer. Az utolsó, döntő játszmánál 10 pont elérésekor (új szabály szerint 5 pontnál) a játékosok térfelet cserélnek.
A fogadónak végig kell látnia a szervát, nyitott tenyérből, az asztal felett, az asztal mögül kell feldobni a labdát. A már feldobott labda játékba kerül, tehát az is pontot veszít, aki nem találja el azt az ütővel.
Az asztal felett labdát érintő játékos pontot veszít, ha azt nem szabályosan üti vissza az ellenfél térfelére (töccs). A hálót érintő szabályos adogatást (necc) meg kell ismételni, tetszőleges számban. Ha a játékos játék közben szabad kezével az asztalhoz ér, pontot veszít.
Páros játszmában adogatásnál kell csak a fogadó térfelére ütni a labdát, „idegen” szerva vesztett pontot jelent. Párosban a játékosok felváltva ütnek.
A háló magassága 15,25 cm.
A teljes szabályzat: www.ittf.com/ittf_handbook/hb.asp?s_number=2
magyarul: www.magyar.sport.hu/sport/jatekszabalyok/j_asztalitenisz.htm