48. szám 2006. március
Faggatás, vagyis egy jó beszélgetés
7.-es lányokat faggattam egy kicsit a suliról. Először csak néztek rám némán
(gondolkoztak), azután megszólalt Panka: „Jobb, mint az előző.” Hát, ez is
valami, gondoltam magamban. Hirtelen Laura felállt, és elvágtatott pár újabb
kisleányhoz segítséget kérni. Közben a mellettem ülő Fanni tovább bonyolította a
barátnője által kimondott mondatot: „Sokkal jobb, mint az előző.” És megjött a
mentősereg. Panka2 és Panni lelkesedve hallgatta kérdésemet. Ezután kisebbfajta
szóáradat következett, csak úgy ömlöttek belőlük a pozitívnál pozitívabb
vélemények. Összegezve leírom azt, amit hallottam: Kicsit (sokkal) kevesebb
szabály van. A volt sulijukban sokkal szigorúbbak voltak a tanárok, a gyerekek
ugyan kedvesek voltak, de itt egészen más mindenki. Az évfolyamon szinte
mindenki jóban van mindenkivel (egyelőre). Említették, hogy a nagyobbak (nem
7.-esek) nem kezelik le őket, szóval szövődnek rendesen a barátságok. Tetszik
nekik a sok-sok iskolai program, ahol az egész suli jelen van. (Gondoltak itt az
őszi zenei fesztiválra, AKG közös karácsonyra, AKG szülinapra + avatásra, és
gondolni fognak a Tavaszi fesztiválra, Sportnapra, stb.) Szervezettebb az egész
rendszer, és a 80 perces órákat is kibírják… Általában már a suliban megtanulják
a házit, amely egy újabb pozitív pont. Amit kicsit lekonyulva mondtak, hogy
egy-egy nap után fáradtabbak, mivel később van vége a tanításnak, no meg azután
következik az alkotóház és egyéb tevékenységek. Ez számukra nem akadály ahhoz,
hogy bent maradjanak még egy kicsit, késő délutánig. Ilyenkor kezdődik csak a
móka. (A nagyobbaknál inkább már menekül mindenki a sok tanulnivaló miatt, vagy
egyéb más okokból.) Mindenki kivétel nélkül imádja csibéjét. Általában laza
beszélgetésekkel, játékokkal, információszerzéssel (pl.: évfolyam, egyéb
gondok-bajok, vagy vidámságok) töltik ezt a „kis” időt. Patrónusával mindenki
jól kijön, és a tanár-diák kapcsolat is nagyszerű. Ezt kiemelték nagyon, hiszen
mindenkinek fontos, hogy olyan környezetben tanuljon, ahol szeret. Nem
reszketnek óra közben azon, hogy „jaj, csak nehogy engem szólítson fel”, meg nem
kell izgulniuk a feleletek miatt sem, hiszen ezekre igen ritkán kerül sor (pl.:
kiselőadások). Ami aggodalommal töltötte el őket, az az volt, hogy pár órával
később nyithatták ki életük első értékelőjét, viszont elég kíváncsiak voltak
tanáraik véleményére. Sok-sok új fogalommal kellett megbarátkozniuk, mint a
kupac, csibe, patrónus, epocha, nyitás. Ez utóbbit sokan kiemelték mint olyan
különlegességet, ami nagyon bejött nekik. Főleg azért, hogy nem egy élesen
visító csengővel kezdhetik el napjukat. Hamar elsajátították ezeket az eleinte
idegennek tűnő szavakat. Ezzel nem is volt gond. Tehát, mint először
mindenkinek, nekik is furcsa volt mindebbe beleszokni, de élvezik. Ezekről
beszélgettünk abban a röpke 10 percben.