48. szám 2006. március

Már csak egy félév… (Balogh Zsombor)

Igen, ez eléggé kínos. Itt van a félév. Örömmel teli üröm.

Tizedikes pályaorientációs témahét (Gondár Bianka)

A témahetünk témája igencsak időszerű volt, mert a jövőre felvett illetve leadott tantárgyaink attól függnek, hol tanulunk tovább és mik szeretnénk lenni, ha nagyok leszünk.

Handabanda évfolyam, 20-as évek témahét (Csurgó Dénes)

Az 1920-as évek csodálatosak voltak, tele élettel, változással, és olyan témákkal, amiket föl lehet dolgozni. Ezt az alapállítást kellett idén a 11. évfolyam diákjainak bebizonyítaniuk a decemberi témahéten, egyénileg és csoportosan egyaránt.

Szenvedélyek témahét a kilencedik évfolyamon (Maczinkó Zita)

A Szenvedélyek témahéten négy csoportba osztottak be minket. Négy főbb szenvedélybetegség közül választhattunk (alkoholizmus, kábítószerek, dohányzás és a több mindent magába foglaló „eszement szenvedélyek”). Mindenki megjelölte az őt legjobban érdeklő témát, és így kialakult a négy csoport. Én a dohányzással foglalkozó csoportba kerültem.

Szenvedélyek témahét a kilencedik évfolyamon (Szauer Tamás)

A szenvedélyek témahéten én az alkohol csoportban voltam.

Faggatás, vagyis egy jó beszélgetés (Sipos Cintia)

7.-es lányokat faggattam egy kicsit a suliról.

Nyolcadikos témahét (Foki Mihály)

A nyolcadik évfolyam témahete az állami gondozottakról szólt, illetve igazából nem, vagyis velük közvetlenül nem foglalkoztunk, de az ő számukra gyártottunk különböző termékeket.

Gépírás (Balogh Zsombor)

Amikor egy új gyerek kerül az AKG-ba, büszke rá, hogy ide járhat. Mindenkinek dicsekedve meséli az AKG-s történeteket és a furcsaságokat is.

AKG-s bloggerek (Gerle Kata)

Örömmel látom, hogy szaporodnak az AKG-s blogok. Ugyanakkor elárulom, hogy vegyes érzelmekkel tekintek ezekre. Véleményem szerint a napló egy olyan izé, ami ott van (lenne) a szobám közepén, és megtiltanám az összes látogatómnak, hogy kinyissa/elolvassa/ továbbadja. A blog meg nem egészen ilyen bizalmas dolgokra van kitalálva. De azért jó poén, az biztos.

Egy átlagos suli? (Sipos Cintia)

Minden átlagos iskolába reggel 8-ra bekóvályogsz, és elkezdődik egy nap. De ez a nap sosem különbözik az előzőtől, mindig ugyanolyan.

Helyi Érdekű Változat (Tálas Zsófia)

Egyik ember, másik ember. Az egyik haza, a másik egy budakalászi padra megy aludni. Tényleg egyenlőek vagyunk? Nem hinném.

Kis Szemleriport (Herner Máté)

Idén tartották a 37. magyar filmszemlét, mely sajnos sokkal többször szólt Szabó Istvánról, mint kellett volna, és még csak nem is a legújabb filmje, a Rokonok miatt.

Nem félek (Kajos Rebeka Dóra)

Lassan már kezd hagyománnyá válni nálunk, hogy újév első napján megnézünk egy filmet. De nem akármilyet, hanem valami olyat, ami méltó arra a címre, hogy „ezt láttuk először 2006-ban”. Ebben az évben a Nem félek című olasz filmre esett a választásunk. Sok nagyon jó véleményt hallottunk róla, de egyik sem a látványosságát vagy az akciókat, hanem a szépségét, szeretetteljességét dicsérte. Kíváncsiak lettünk… És volt is miért.

Kisiklottak (Maczinkó Zita)

Ezt a filmet egy suli utáni délutánon néztem meg. Nem tudtam semmit a filmről, de sok jót hallottam már róla. Gondoltam, csak igazuk lehet azoknak, akik dicsérik…

Üvegtigris 2 (Csurgó Dénes)

Amióta bejelentették, hogy folytatódik az ország kedvenc büfésének és szörnyen lúzer haverjainak végtelen kalandja, a magyar nép alig bírta kivárni a bemutatót. Némelyek annyira nem tudtak várni, hogy el is lopták a film még befejezetlen kópiáját, és fölrakták az internetre. Nos, hogy ezt én mennyire surmó dolognak találom, azt talán nem itt kéne megvitatni, mindenesetre cikkemet inkább azoknak címzem, akik még nem töltötték le a filmet.

Üvegtigris 2 (Foki Mihály)

Gyakori dolog, hogy egy sikeres, de eredetileg egyrészesnek készülő műnek (film, könyv) a rendezője (írója) kicsivel később megcsinálja a folytatást is, ami viszont már nem szokott olyan jó lenni (habár az első rész sikere miatt úgyis megnézi, elolvassa mindenki).

Hotel Ruanda (Sipos Cintia)

Először arra gondoltam, hogy egy dokumentumfilmet fogunk megnézni, vagy valami hasonlót. Az első percben rájöttem, hogy ez nem az lesz. Nehéz erről az egészről írni, mert még mindig a hatása alatt állok.

RENT - béreljünk katarzist (Tálas Zsófi)

Broadway. Musical. Feketék. Fehérek. Hihetetlen hangzás. Egy év története. Katarzis. Magyarországon. Magyarországon?

Az elnök emberei (Puskás Flóra)

A nővérem révén sikerült megismernem Az elnök embereit. Amikor először ültem le a televízió elé, hogy megnézzek egy részt, semmit nem tudtam a sorozatról. Sem azt, hogy ki kicsoda (életemben nem láttam még a színészeket), sem azt, hogy ki mit dolgozik (na jó, azt tudtam, hogy ki az elnök), de főleg azt nem, hogy miről beszélnek. Azonban az után a rész után már én sem tudtam megállni, hogy ne nézzem meg a következőt, meg az azutánit, és így tovább. Azóta eltelt két év, és az egész család függő lett…

A Mester és Margarita (Kajos Rebeka Dóra)

Merész, megrázó, modern, morbid, mókás, merengős… Nagyjából így jellemezhetném azt a darabot, amit alig egy hete láttam az új Nemzeti Színházban. Nem egy hétköznapi előadás, az egyszer biztos. Egyáltalán, azt sem tudom, hogy hogy mesélhetném el, miről szól, hiszen van benne jó ember meg nagyon rossz, pénzéhes meg odaadó, Sátán és Isten. Mind-mind furcsa figurák, és mindegyik a maga bonyolult személyiségével egyként kiismerhetetlen.

Dan Brown: Angyalok és démonok (Balogh Zsombor)

Kevesen tudják, hogy ez a könyv a híres Da Vinci-kód (Szubjektív, 47. szám) írójának korábbi műve. Ez is Dan Brown nagy sikerű regénye, amiben nagy szerepet kapott az egyház, a Vatikán.

Jamie Winchester (Gondár Bianka)

Lehet, hogy névről nem sok mindenkinek ugrik be, ki is ez a férfi, de szerintem, ha azt mondom, hogy rengeteg reklám zenéjét készítette ő, sokaknak egyből egy jelenet fog eszébe jutni.

Battle of the bands (Kajos Rebeka Dóra)

Nemrég értesültem arról, hogy Budapesten kezdődött egy verseny, ami Battle of the bands néven fut.

Hasfelmetsző Jack (Gondár Bianka)

Az egész borzalmas história 1888-ban kezdődött, és az őrült kéjgyilkos egy évig szedte áldozatait, akik egytől egyig a környék prostituáltjai közül kerültek ki. A történet egy levéllel kezdődött, melyet a helyi rendőrség kapott, benne ezzel az érdekes kis üzenettel: „Ezt a fél vesét egy nőből szedtem ki. A másik felét megsütöttem és megettem.” A boríték szerint a feladó a pokolból írt. Az elmebeteg kilétére soha nem derült fény, senki se tudja, ki volt az, de a rendőrség mégis lezárta a nyomozást. Vajon miért?