Szubjektív

Tartalom

48. szám 2006. március

Gépírás

Amikor egy új gyerek kerül az AKG-ba, büszke rá, hogy ide járhat. Mindenkinek dicsekedve meséli az AKG-s történeteket és a furcsaságokat is. Persze ilyenkor a furcsaságoknak csak kis részét ismeri még. Például azt se tudja, hogy kilencediktől fel kell vennie egy tantárgyat, ami gépírás néven fut. Ez a tantárgy is egyik jellegzetessége az AKG-nak, ugyanis elég kevés iskolában foglalkoznak ilyen módon a gyerekek fejlesztésével. A tanárok nem győzik hangsúlyozni, hogy lehet, hogy nehéznek tűnik, de később ez mind a mi hasznunkra válik. Persze mi ezt ilyenkor el is hisszük, csakhogy amikor újra visszakerülünk a jól ismert gépek közé, és megnyitjuk a Sajátgépből a gépírás programot, valahogy mindenkinek elmegy a kedve ettől a tantárgytól (kivétel erősíti a szabályt). Már túl vagyok fél év gépíráson, és többször is volt szerencsém megtapasztalni az arc vonásainak eltorzulását, amikor egy feladatot már negyedszerre kezdünk újra, mert mindig csak négy hibánk van. Az óra jó légköre gyakran sérül a mérges üvöltésektől és feljajdulásoktól. De mindenki tudja, hogy érdemes szenvednünk, ugyanis ez mind a mi javunkra van. Fel a fejjel, mert később könnyebb lesz a gépelt anyagokat elkészíteni.

Balogh Zsombor