48. szám 2006. március
Gépírás
Amikor egy új gyerek kerül az AKG-ba, büszke rá, hogy ide járhat. Mindenkinek
dicsekedve meséli az AKG-s történeteket és a furcsaságokat is. Persze ilyenkor a
furcsaságoknak csak kis részét ismeri még. Például azt se tudja, hogy
kilencediktől fel kell vennie egy tantárgyat, ami gépírás néven fut. Ez a
tantárgy is egyik jellegzetessége az AKG-nak, ugyanis elég kevés iskolában
foglalkoznak ilyen módon a gyerekek fejlesztésével. A tanárok nem győzik
hangsúlyozni, hogy lehet, hogy nehéznek tűnik, de később ez mind a mi hasznunkra
válik. Persze mi ezt ilyenkor el is hisszük, csakhogy amikor újra visszakerülünk
a jól ismert gépek közé, és megnyitjuk a Sajátgépből a gépírás programot,
valahogy mindenkinek elmegy a kedve ettől a tantárgytól (kivétel erősíti a
szabályt). Már túl vagyok fél év gépíráson, és többször is volt szerencsém
megtapasztalni az arc vonásainak eltorzulását, amikor egy feladatot már
negyedszerre kezdünk újra, mert mindig csak négy hibánk van. Az óra jó légköre
gyakran sérül a mérges üvöltésektől és feljajdulásoktól. De mindenki tudja, hogy
érdemes szenvednünk, ugyanis ez mind a mi javunkra van. Fel a fejjel, mert
később könnyebb lesz a gépelt anyagokat elkészíteni.