48. szám 2006. március
Handabanda évfolyam, 20-as évek témahét
Az 1920-as évek csodálatosak voltak, tele élettel, változással, és olyan témákkal, amiket föl lehet dolgozni. Ezt az alapállítást kellett idén a 11. évfolyam diákjainak bebizonyítaniuk a decemberi témahéten, egyénileg és csoportosan egyaránt.
A handabandások délelőttönként évfolyamtársaik előadásait hallgatták és
értékelték, délután pedig csoportosan dolgoztak különféle projekteken, úgymint
színház, némafilm, zene, fotó, orfeum és újság.
Az egyéni előadások témáját az előadók előre leadták. A két kupacteremben egyszerre mentek az előadások, a kedves hallgatóság pedig a kisiskolában kiakasztott műsorból tudhatta meg, hogy hol, ki ad elő, és milyen témában.
A témaválasztásokból kiderült, hogy nyilvánvalóan mi vagyunk a legokosabb és legszélesebb érdeklődési körrel rendelkező gyerekek az egész AKG-ban (és különben is…). Volt, aki a korabeli divatról, építészetről, bútorokról, nőideálról, vasútról ismertetett, de a Mikulásról és a 20-as évek legjelentéktelenebb dolgairól is hallhatott a nagyérdemű. Előkerültek a kor jelentős személyiségei is, mint Albert Einstein, Sigmund Freud és Al Capone, minden idők leghírhedtebb gengsztere. Az ő személye és maga a szervezett bűnözés (gyengébbek kedvéért a maffia) a régi idők focijával együtt a legtöbbször választott téma volt.
Az előadások (papíron) 15 percesek voltak. Bármilyen segítséget fel lehetett használni, zenét, videót, kivetítőt, számítógépet, vagy akár modelleket vagy egy fotelt. A hallgatóság minden tagja kapott értékelőlapokat, amin három szempontból kellett az előadót értékelni.
Az előadások célja – azonkívül, hogy megismertesse a 20-as éveket, és alkalmat
adjon, hogy nevessünk egymáson, vagy egymással – az volt, hogy fölkészítsen a
szóbeli érettségire, és legyen némi fogalmunk arról, hogy mit jelent 15 percen
keresztül beszélni. Ezért az előadásokat rögzítették, a felvételeket pedig
később is visszanézhetjük, elemezhetjük.
Délután, az ebédszünetet követően kezdődtek a csoportos foglalkozások, és a tizenegyedikesek szétszóródtak az iskolában cikket írni, forgatókönyvön agyalni, szöveget tanulni, vagy úgy tenni, mintha az imént felsoroltakból csinálna valamit. Én személy szerint a némafilm csoportban voltam. Pár nap alatt sikerült egy Aranypálma-gyanús kisfilmet összehoznunk, melynek címe Lugosi Bea és a férfiak (ne is próbáljátok meg letölteni a netről, csak az alkotóknál kapható, további információért forduljatok hozzám vagy Baranyai István tanár úrhoz). A csoportok munkájának eredményét hétfőn láthattuk a színházteremben. A színházasok egy nagyon érdekes darabot adtak elő, amit viszont szerintem egyedül a rendező és dramaturg, Nádori tanár úr értett meg.
A zenések végül nem csak zenéltek, hanem báboztak is, és a Háry János című remekművet adták elő, a 21. századra értelmezve. Egy, a körülményekhez képest halálprofi orfeum showműsort is láthattunk, Hacsek és Sajóval, bárénekesnővel és combharisnyás (!) táncoslányokkal. A némafilmünk ősbemutatója is itt zajlott, természetesen hatalmas sikerrel, annak ellenére, hogy Baranyai tanár úr állandóan megállította a vetítést, hogy matasson a számítógépen. Az újság, benne a fotós csoport portréképeivel csak kedden jelent meg, sok cikkel a 20-as évekből vagy évekről. A fotósok pedig század elejeire maszkíroztak és lefényképeztek bárkit, aki szerette volna.
Mindent egybevetve egy érdekes, tartalmas, nagyon hajtós és – ha hihetünk a tanárainknak – nagyon hasznos témahetünk volt. Bárcsak a szóbeli érettségi is ilyen jól sikerülne majd mindenkinek!
