48. szám 2006. március
Már csak egy félév…
Igen, ez eléggé kínos. Itt van a félév. Örömmel teli üröm. Öröm, hogy „Úristen, vége az első félévnek”, vagyis mindjárt nyári szünet. A rosszabbik fele, amit senki sem akar megismerni: az értékelő, az eredmények, a szöveges értékelés. Ez az, amiről egy AKG-s lurkó legkevésbé sem álmodik. Ilyenkor persze jönnek a szülők jól ismert, de annál zavarba ejtőbb mondatai: „Remélem, négyesnél roszszabb nem lesz semmi!” vagy a bevált „Ha rossz jegyeid lesznek, kiveszlek!” mondatok. Ilyenkor megyünk a tanárokhoz, kedvesen és szépen mosolyogva, pótolni az „elfelejtett” dogákat, vagy javítani a véletlenül elrontottakat. Persze a tanárok imádják ezeket az időket, ilyenkor jönnek a fenyegetések, hogy: „Majd ne lepődjünk meg az értékelőben olvasottaktól!” vagy hogy „Szülőin beszélni fogok a szüleiddel!”. Persze ez csak az eleje az egésznek, ugyanis a kedvencünk, amikor csibén megkapjuk az értékelőt, és tudatosul bennünk, hogy amiből 4-esre számítottunk, az csak 3-as, és olvassuk a tanárok értékeléseit, aminek csak egy kis részét találjuk reálisnak. Persze ne aggódjunk, mert hamarosan itt a tanárértékelés…