48. szám 2006. március A Mester és MargaritaMerész, megrázó, modern, morbid, mókás, merengős… Nagyjából így jellemezhetném azt a darabot, amit alig egy hete láttam az új Nemzeti Színházban. Nem egy hétköznapi előadás, az egyszer biztos. Egyáltalán, azt sem tudom, hogy hogy mesélhetném el, miről szól, hiszen van benne jó ember meg nagyon rossz, pénzéhes meg odaadó, Sátán és Isten. Mind-mind furcsa figurák, és mindegyik a maga bonyolult személyiségével egyként kiismerhetetlen. A történet egy férfival kezdődik, aki különös körülmények között találkozik a Sátánnal és segítőivel, akik megölik a barátját, őt pedig, amikor ezt elmeséli a rendőrségnek, elmegyógyintézetbe zárják, hiszen azt hiszik, látomásai vannak. Itt találkozik össze a Mesterrel, aki elmeséli neki az életét. Mesél a könyvéről, amit Poncius Pilátusról írt, mesél a szerelméről, Margaritáról, és innentől már az ő életét követhetjük figyelemmel. De persze csak akkor, amikor épp nem a Sátán és társai brutális „bűvészmutatványaiba” vagy Margarita szomorú életébe nyerhetünk betekintést. Egy ilyen különös történetről nehezen lehetne egyszerűen azt mondani, hogy „happy end” a vége, de azt hiszem, a szerelmesek újra egymásra találása mindenképpen inkább pozitív, mint negatív esemény. Mindenesetre nem tudnék most olyan filmet vagy színdarabot példának felhozni arra, hogy ennél érdekesebb vagy izgalmasabb lett volna. Nagyon furcsa volt, mert az egész színdarab olyan aktuálisnak tűnt, mintha ma történne. A Sátán férfi létére magas sarkú cipőben lépkedett végig, ami a patáit jelképezte, hűséges csatlósai szintén nem túl bizalomgerjesztően, szinte már félelmetesen voltak felöltöztetve. Ezenkívül székként ócska, összefirkált metróülések pompáztak a színpadon, s a háttérben az egész előadás alatt hátborzongató zene szólt. Azt hiszem, ahhoz, hogy ezt a darabot valaki teljesen megértse, legalább kétszer meg kell néznie, vagy el kell olvasnia Bulgakov művét, ami alapján a darab készült. De ha többször nem is, egyszer mindenkinek látnia kell egy ilyet is.
Kajos Rebeka Dóra
Rendező: Szász János |