48. szám 2006. március
Nem félek
Lassan már kezd hagyománnyá válni nálunk, hogy újév első napján megnézünk egy filmet. De nem akármilyet, hanem valami olyat, ami méltó arra a címre, hogy „ezt láttuk először 2006-ban”. Ebben az évben a Nem félek című olasz filmre esett a választásunk. Sok nagyon jó véleményt hallottunk róla, de egyik sem a látványosságát vagy az akciókat, hanem a szépségét, szeretetteljességét dicsérte. Kíváncsiak lettünk… És volt is miért.
A film egy csendes olasz falucskában játszódik, ahol néhány család mindentől
elzárva éli békés élet. A gyerekek egész nap a búzatáblák közt futkosnak,
bicikliznek, saját kis rejtekhelyeiken játszanak. Köztük van Michele is, aki
kishúgára vigyázva követi mindenhova a bandát. Mígnem egyszercsak elcsatangol,
és felfedez egy földbe vájt barlangot, amiben semmit sem lát, csak egyetlen
koszos, élettelen lábat. Nagyon megijed és elszalad onnan, de kíváncsisága, új
felfedezése nem hagyja nyugodni. A következő napon is visszamegy, majd azután
is, azután is, és összebarátkozik az elrabolt kisfiúval, aki étel és ital
nélkül, a falhoz bilincselve él abban a kis lyukban napok, talán hetek óta.
Filippo azt hiszi, meghalt, és azért van ilyen borzasztó helyen. Elmondja
Michele-nek a titkát, hogy ő az őrangyalt várja, hogy az majd segítsen rajta.
Rábízza életét megmentőjére, aki vacsoráját hozza el neki, sőt, még ki is
szabadítja néhány órácskára, a lebukás veszélyétől nem félve.
A film a két fiú őszinte barátságáról, Michele tisztaszívűségéről és a kis falu szerencsétlen sorsáról szól, ahol már annyira nincsen munkalehetőség, hogy gyermekrabláshoz kell folyamodniuk.
Szerintem aki látta, tudja, hogy kevés ilyen egyszerű, de mégis ennyire megindító film van. És hogy mindenképpen meg kell néznie ezt mindenkinek, annak is, aki nem hiszi, hogy létezhet őszinte és önzetlen szeretet, és annak is, aki tudja, hogy van.
Nem félek (Io non ho paura, 2003, 108”)
Rendezte: Gabriele Salvatores
Szereplők: Giuseppe Cristiano, Aitana Sánchez-Gijón