48. szám 2006. március
Tizedikes pályaorientációs témahét
A témahetünk témája igencsak időszerű volt, mert a jövőre felvett illetve leadott tantárgyaink attól függnek, hol tanulunk tovább és mik szeretnénk lenni, ha nagyok leszünk. Ezért patrónusaink az általunk leadott listából válogattak és hívtak meg előadókat, akik nagyrészt az évfolyamra járó gyerekek szülei voltak, de voltak teljesen „független” vendégeink is. Minden vendégnek volt egy kis diákja, aki köszöntötte, bemutatta, elmondta, mit dolgozik, és a végén a csoport nevében átadott egy könyvet az iskolánkról, amit természetesen mindenki aláírt. Az előadásokra mindenkinek már hetekkel ezelőtt le kellett adnia a jelentkezését, mert voltak olyan foglalkozások, amik „elmenősek” voltak, és a helyszíneken csak korlátozott létszámban tudtak minket fogadni. Mindenkinek részt kellett vennie az úgy nevezett Choises-os felmérésen, ahol egy kicsit hosszabb kérdezz-felelek után a számítógép kidobta, hogy milyen munkára lennél alkalmas. A lehetőség 600 féle munkáról indult, és nekem például az utolsó körre már csak 7 állás felelt meg. De a lehetőségek között az elején nagyon vicces dolgok is jelen voltak, mint például a zsonglőr, bohóc, utcaseprő, takarító és hasonló dolgok. Minden nap volt 3 előadás, úgyhogy a napok nagy részében már kettőkor végezhettünk volna, de mindig utoljára maradtak az olyan helyek, ahova el kellett mennünk.
Én voltam a HVG szerkesztőségében, amit végül is élveztem, de maga ez a munka nem nagyon ragadott magával, mert az egész hely nekem kicsit túl komoly volt (ami érthető egy ilyen jellegű újságnál).
Egy másik ilyen nagyobb úton az Origo szerkesztőségében voltunk, amit mindenki nagyon élvezett, mert az már egy vidámabb hangulatú beszélgetés volt, és sok mindent megtudhattunk az internetes újságok készítőiről és arról is, hogy működik egy ilyen jellegű újság. Bemehettünk oda is, ahol a cikkeket írják és teszik fel a honlapra, és a programot is megnéztük, amivel dolgoznak. Amikor lementünk, nagyon vidám és laza volt lent a hangulat, és látszott az embereken, hogy nagyon szeretnek ott dolgozni és imádják, amit csinálnak. Igazi amerikai irodaház érzetet keltette a helyszín, mert a kisebb részlegeket vékony, sima falak választották el, és mindenki a saját kuckóját telerakta képekkel és díszekkel, így az egész hely nagyon színesnek tűnt. Sőt Hann Andris megkérte a bácsit, aki körbevitt minket, hogy írjon rólunk egy cikket, amit csak mi láthatunk, és ha valaki az oldalra megy és a pontos linket nem tudja, az nem, és kérésének eleget is tettek.
A témahetünk alatt elég sok életpályával tudtunk megismerkedni, így volt, akinek ezzel könnyítették a dolgát, de másoknak ezzel tették még nehezebbé a döntést. Én mindegyik előadást nagyon élveztem és nagyon sokat tudnék még a többiekről is mesélni, de az nagyon hosszú lenne, ezért emeltem ki a két „elmenős” programomat, amit a legkézzelfoghatóbbnak találtam.