48. szám 2006. március Hotel RuandaSzerda. Termtud. Dél-Amerika + Afrika epocha. Reggel, negyed kilenc. Hotel Ruanda. Először arra gondoltam, hogy egy dokumentumfilmet fogunk megnézni, vagy valami hasonlót. Az első percben rájöttem, hogy ez nem az lesz. Nehéz erről az egészről írni, mert még mindig a hatása alatt állok. Teljesen hihetően, abszolút nem „nyálasan” jeleníti meg az 1994-es ruandai tragédiát ez a film. Hihetetlenül úgy éreztem, hogy abban a közel 2 órában én is ott vagyok a helyszínen, és mindez velem is megtörténik. Szörnyű volt „átélnem” mindazt, amit 1994-ben nagyon sok ember megélt. Közel 800 ezer embert mészároltak le, ennek francia csapatok vetettek véget. Főleg tuszi nemzetiségű embereket öltek meg az akkori hutu kormányzat katonái és halálbrigádjai. A mészárlás azután tört ki, hogy a tuszi lázadók lelőtték a hutu elnök repülőgépét, amiért a kormányzat bosszút hirdetett. A film egy hutu apa és az ő tuszi családja sorsán keresztül mutatja be a polgárháborút. Ez a családapa a Mille Collines-ba (a szállodába, ahol ügyvezető igazgatóként dolgozik) menekíti családját, szomszédjait és a környék lakóit. Iszonyatosan nagy árat fizet ezért, hiszen minden pénzét arra költi, hogy a katonákat, hadnagyokat és a különböző vérengző embereket lefizesse életben maradásukért. Még hutuságát is megtagadják, árulónak nevezik, de ez őt már nem érdekli. Csak családját akarja kimenekíteni ebből a szörnyűségből. Folyamatosan új és új fordulatokat vesz a film, hol jóra, hol rosszra fordul. Mikor már azt hinné az ember, hogy végre megmenekülnek, jönnek a hutuk, és szétlövik a teherautókat. A borzalom 100 napig tartott, mikor végül a lázadók feladták magukat. A filmben zseniálisak voltak a színészek, a rendezés, egyszerűen minden, minden! Szóval kifejezhetetlenül nagyon tetszett a film, és azóta kétszeresen elgondolkozom az életen.
Hotel Ruanda (Hotel Rwanda, 2004, 121”, 3 Oscar-díj) |