48. szám 2006. március

Üvegtigris 2

Amióta bejelentették, hogy folytatódik az ország kedvenc büfésének és szörnyen lúzer haverjainak végtelen kalandja, a magyar nép alig bírta kivárni a bemutatót. Némelyek annyira nem tudtak várni, hogy el is lopták a film még befejezetlen kópiáját, és fölrakták az internetre. Nos, hogy ezt én mennyire surmó dolognak találom, azt talán nem itt kéne megvitatni, mindenesetre cikkemet inkább azoknak címzem, akik még nem töltötték le a filmet.

Szerintem ez az első folytatás a magyar, de talán a nemzetközi filmtörténetben is, ami nem azért készült, mert az első rész hatalmasat kaszált. Az Üvegtigris nem ilyen film volt, nem hozott rosszul, de nem is volt jelentős bevétele. Ez a film lassan, 6 év alatt érett be. Én magam is csodálkoztam, amikor pár éve rádöbbentem, hogy ez a film kultuszfilm lett, mindenki kívülről tudja a szövegét, de ha idézni nem is tud belőle, az ízirájderöcsémet biztos üvöltözte már részegen. A folytatást pont ezért készítették el az alkotók, nem anyagi érdekből (bár ez a film ezerszer jobban fog tejelni, mint az elődje), hanem a rajongói igényeknek megfelelve.

Borzasztóan féltem a filmtől, ugyanis, mint az köztudott, a második részek leginkább az első részek hangulatának földbe taposására jók, de ha nem ennyire rosszak, akkor is sokkal rosszabbak azoknál (kivétel: Shrek 2). Én pedig féltettem azt a hangulatot, azt az ártatlan, tiszta emberszerűséget, amiről az Üvegtigris szólt. Féltem, hogy a 2-nek neadjisten lesz története, valami sikerül is Lalinak, Csoki feladja álmait, vagy Róka köt egy értelmes üzletet. Hál’ istennek nem kellett csalódnom. Az Üvegtigris 2 méltó utódja a hat évvel ezelőtti filmnek. Nem rosszabb, szerintem nem is jobb. Gyakorlatilag ugyanolyan. Mind a két film nem más, mint adott környezetben, adott szereplőkkel lejátszódó epizódok sorozata, amik a történetet, minthogy nincs olyan, semerre sem mozdítják. Ilyen alapon pedig addig lehet folytatásokat csinálni, amíg megvan a Tigris, és elárulhatom (szemét módon lelőve a poént), hogy a Tigris megmarad a film végén. Van itt is minden, túszejtés, hullócsillag, szamár, kartonrendőr, vízirájder és még Gesztesi Károly is, aki nélkül, úgy tűnik, mostanában nem lehet magyar filmet csinálni. Ugyanolyan vicces, ugyanolyan eredeti, mint elődje, nem fáradt el, nem erőltetett, és csak néhány újrahasznosított poént tartalmaz. Maradt ugyanaz a tóparti magyar valóság, bájos lúzerség, és Sanyi, aki a legnagyobb király.

Mindenki menjen, s azonnal nézze meg, mert ha nem teszi, akkor kimarad majd a filmbőlidézgetős beszélgetésekből, az pedig szörnyű lenne. Aki viszont letölti a netről, annak letöröm a derekát!

Hajrá Sanyi!

Csurgó Dénes

Üvegtigris 2. (2006, 107”)
Rendezte: Rudolf Péter
Szereplők: Rudolf Péter, Reviczky Gábor, Csuja Imre, Gáspár Sándor, Szarvas József