|


48. szám 2006. március
Üvegtigris 2
Gyakori dolog, hogy egy sikeres, de eredetileg egyrészesnek készülő műnek (film,
könyv) a rendezője (írója) kicsivel később megcsinálja a folytatást is, ami
viszont már nem szokott olyan jó lenni (habár az első rész sikere miatt úgyis
megnézi, elolvassa mindenki). Az Üvegtigrissel is hasonlóan van ez. Talán ezért
is, nem igazán bíztam a jó folytatásban, és némileg igazam is lett. Nekem az
első rész nagyon tetszett, de most inkább a másodikról. A történet – már
amennyire történetről beszélhetünk – kb. ugyanaz, mint az első részben: Lali,
Róka, Csoki és a többiek élik életüket az Üvegtigris nevű út menti büfében, ahol
azonban nem is olyan unalmas az élet. A filmben elég sok utalást találunk az
előző részre (öt évvel ezelőtt már…), de egyéb dolgokban nincs sok kapcsolat – a
szereplőket és a helyszínt leszámítva. Sajnos a poénok nem olyan jók és
eredetiek, mint az elsőben, habár azért van egy-kettő, amin tényleg lehet
hangosan röhögni. A legnagyobb baj, hogy az egész alig különbözik az elsőtől, de
mégis egy kicsit rosszabb a fent említett okok miatt. De egy közepesen vicces
filmnek teljesen oké. Ami nekem tetszett, hogy átlagos magyar emberekről szól,
és élethűen is mutatja be őket (például káromkodás is megjelenik a filmen).
Konklúzió: Aki csak egy vicces filmet szeretne látni, és tetszett neki az
Üvegtigris 1, annak ez is tetszeni fog.
Foki Mihály
 |