49. szám 2006. május
Babel Műhely – Sehol sziget
A 11.-es színjátszósok csak Palkó színház néven ismert csoportja az idei Tavaszi Fesztiválon mutatta be legújabb darabját, amely a mindenki által jól ismert Pán Péter sztorit dolgozta át kicsit Kárpáti Palkóssá.
Hétfőn
mindenki már izgatottan várta az előadást, hiszen a szokásokhoz híven elég nagy
csúszások voltak. Végül mindössze háromnegyed óra késéssel megkezdődött az
előadás az AKG Ószínházában. Meleg, tömörülés és csodálat. Mintha valahogy
megváltozott volna a légkör a régi színházteremben, de sajnos a klíma nem. Igen,
a bejárat valahogy átköltözött, és kifejezetten hangulatossá és otthonossá
tették az egyébként is nagyon otthonos sulinkat a színházteremben leterített
szőnyegek, melyek a színpadot jelölték. Ugyanakkor az egykori nézőtér középső
része, mint egy kifutó szolgált az előadásra. Érdekes volt. Talán ennyi ember
még nem is volt egyszerre a 3. emeleti teremben (talán csak tavaly), ahol már
egy tűt sem lehetett elejteni a nézőtéren, annyian voltak kíváncsiak az idei
darabra. És még egyszer, iszonyatos forróság volt!
A történet alapja tehát Pán Péter meséje volt, amely sokunk számára okoz dezsavü érzéseket gyerekkorunkból. Az előadásban szerepelt természetesen Hook kapitány, a segédje és az anyuka nélküli gyerekek. Kicsit azonban egy másik történetté nőtte ki magát a végére, amiben a hajótörést szenvedett lányok és az ott alakuló szerelmek mind plusz dolgok voltak. De ez minket nem zavart. Szerintem mindenki saját magát játszotta egy kicsit, és az egész előadás egy olyan hangulatot mutatott be, amelyet mi, tizenegyedikesek nap mint nap láthatunk a kisiskolánkban. Szerettem volna készíteni egy interjút a színészekkel, de ők képtelenek voltak rá, hogy értelmes válaszokat adjanak, talán még tényleg nem nőttek fel ehhez, és nem is akarnak soha.
A darab szerintem mindenkit lenyűgözött, talán csak az állandó kritikusokat nem, de nekik soha semmi nem tetszik, szóval az nem számít. Még a meleget is elfelejtettük közben (majdnem). Egy újabb előadás már volt, de reméljük, hogy még lesz előadás, hogy talán még többen bepréseljük magunkat abba a nagyon pici, meleg és a végére már büdös színházterembe!
