49. szám 2006. május
Békejel a Hősök terén
Közösségi élmény vagy tüntetés? Hm. Ezt én sem nagyon tudom, de annyit biztosan, hogy gyönyörű volt.
Csigával
mentem el megnézni, hogy egyáltalán mi ez az egész. Nos, mire odaértünk a Hősök
terére, a következőket láttuk: rengeteg ember, zaklatott arcú, jegyzettömböt
szorongató szervezők téblábolnak: „Ti ebben a szektorban vagytok?” Mi? Miről
kéne tudnunk? Elszakítva minket kis társaságunktól, elvonszoltak a tér másik
végébe, ahol fáklyákat kaptunk, majd mikor mindenki elkezdte meggyújtani, mi is
ezt tettük. Ekkor minden zaj elapadt, mert hihetetlen látvány tárult elénk: égő
fáklyaerdő a fejünk felett. És az ezeket a fáklyákat tartó embertömeg formázott
egy gigantikus békejelet, aminek pont a közepén helyezkedtünk el. Egy ideig még
nyugalom volt, aztán elkezdődtek a „ne engedjük az erőszakot”, és „ez
tűrhetetlen” típusú beszédek, amiből őszintén szólva, jó ha pár szót elkaptunk,
de az aláfestő zenét például tökéletesen hallottuk. Egy idő után mozgolódni
kezdtek a részeg, hippiforma emberek, akiknek a kilengése kicsit zavaró lett pár
perc után, főleg, hogy egyméteres fáklyákat tartottak a kezükben.
Gyönyörű volt a sok fény egy tömegben. Miután elaludtak a fáklyák, a tömeg a meteorosok köré gyűlt, illetve a koncertekre, amik a rendezvényt követték. Nem csak most volt ilyen, többször lesz még; aki részese szeretne lenni egy hatalmas békejelnek, vagy ha csak szimplán érdekes emberekkel akar találkozni, annak ajánlom.