49. szám 2006. május

Mozart, a musical

Most vasárnap voltunk megnézni az Operett Színházban, a Mozart című musicalt. Nagyon régóta vártam már, hogy végre eljöjjön ez a nap, mert nagyon sok jót, sőt, szinte csak elismerő véleményt hallottam róla.

Volt, akinek a zenéje tetszett hihetetlenül, volt, akit inkább a főszereplő játéka fogott meg, és voltak, akiket a látvány. Már szeptember óta megvolt a bérletünk a darabra, így ezalatt begyűjtöttem nagyon sok információt, de csak az utolsó napokban hallottam az első rossz véleményeket. Azt mondták, hogy nagyon erőltetett, meg hogy elferdíti a történteket, sőt, az a barátnőm, aki hetvenkétszer látta a Padlást és imád színházba járni, még el is aludt e híres zeneszerző életét bemutató művön. Így végül is a nagy estén vegyes érzelmekkel indultam el a színház felé.

A darab első felvonása sajnos annyira nem nyerte el az én tetszésemet sem. Mozart szerepében a Rómeó és Júlia musical-változatából ismert Benvoliót láthattuk (Mészáros Árpád Zsolt), aki ugyan nagyon jól játszott, de én valahogy másképp képzeltem el. Kicsit túl harsány volt, és a dalai mind egy hangzásúak voltak, általában szomorú vagy lázadó jellegűek. Furcsa volt amúgy is, mert valahogy az egész felvonás a valós értékek helyett a nagy látványt helyezte előtérbe, és sohasem lehetett összefüggést találni az egy-egy díszlet, amin Mozart a magasba emelkedett, és az épp játszódó jelenet között. Én általában bármilyen musical előtt szívesen elüldögélek, ugyanúgy, mint a filmeknél. Nekem, ha történik valami kicsi dolog, az már felkelti az érdeklődésem. S itt már régen rossz volt, mikor azt éreztem, hogy tényleg néha csak a táncmozdulatok, vagy egy-két vicces trükk, vagy kedvenc mellékszereplőm köti le a figyelmem. A második felvonás előtti szünetben anyu barátnője haza is ment, neki nagyon nem tetszett ez az egész, úgy, ahogy volt. Bár azt nehezen mondhatnám, hogy el lehet rajta aludni, pedig én kétnapnyi álmatlanságból mentem oda, de a harsány kísérőzene meg a vad éneklések még legédesebb álmomba se hagytak volna beleesni. Viszont a második felvonásban kellemesen csalódtunk. Kicsit lelassultak az események, már nem történt minden olyan gyorsan, sőt, még a dalok is változatosabbak lettek. Voltak vidámabbak, meg szerelmesek is, egyszóval sokkal, de sokkal jobban lehetett élvezni az egészet. Óriási örömömre megjelent nagy kedvencem is, Bereczki Zoltán (a Rómeó és Júliában Mercutio), ami a már amúgy is feldobott kedvünket tovább fokozta. A végére már el is felejtettük, hogy milyen rosszul kezdődött, és nagy tapssal jutalmaztuk a finálét.

Bármennyire is nem volt a legjobb darab, amit valaha láttam, azért az biztos, hogy szép emlék marad, és egyébként is, az ilyeneket nem feltétlenül azért csinálják, hogy tetsszenek, hanem hogy ilyet is lássunk, és itt például modern feldolgozásban ismerjük meg a nagy Mozart életét. Sajnos engem talán az is befolyásolt, hogy előtte való énekórán néztük meg az Amadeust, szintén ezt a témát feldolgozó művet, ami szerintem felülmúlhatatlan volt. Azért én bizakodtam… Mindenesetre egy ilyen Oscar-díjas művet nehezen lehetett volna túlszárnyalni, főleg úgy, hogy ennyire frissen élt minden részlete az emlékezetemben. Remélem, nem vettem el senkinek a kedvét, vagy ha mégis, akkor ha nem látta még az Amadeust, akkor azt semmiképpen se hagyja ki.

Kajos Rebeka Dóra (Hugi)

Mozart!
Budapesti Operett Színház
Rendező: Kerényi Miklós Gábor
Szereplők: Mészáros Árpád Zsolt, Visnyei József, Siménfalvy Ágota, Bereczki Zoltán