49. szám 2006. május
Tavaszi zeneajánló
Tippek az aktuális zenebeszerzéshez
Red Hot Chili Peppers - Stadium Arcadium
Nem
véletlenül kezdem a listát a Chilivel – azt hiszem, őket senkinek nem kell
bemutatnom. Nyolcadik nagylemezük, a május 9-én megjelent Stadium Arcadium
valószínűleg az a CD, amit hosszú idő óta a legjobban vártak az egész világon. A
kérdés az, hogy megérte-e a 4 év várakozás. Egyrészt nyilván megérte, hiszen a
dupla lemezes kiadás (a kék korog a Jupiter, a piros a Mars nevet kapta)
összesen 28 klasszikus RHCP hangulatú számot tartalmaz, ami mindenképpen
pozitívum. Másrészt viszont sok dalnál volt olyan érzésem, hogy előre kiadott
feladatot oldottak meg azzal, hogy sorozatban gyártották a nótákat, nem mindig
volt meg az a „zsigerből zenélés” fílingem. Nyilvánvaló, hogy ennyi szám közül
nem lehet mindegyik jó, de a nagy „választéknak” köszönhetően mindenki találhat
magának kedvencet az albumon. Szerencsére van néhány kiemelkedő, szokásosan
elszállós, belefeledkezős, tökéletes felvétel is.
Az albumról elsőként megjelent kislemeznek, a Dani Californiának már régóta látható a klipje a zenei csatornákon – mindenképpen érdemes megnézni, a megszokott ironikus és látványos RHCP hangulatot hozza.
És egy plusz információ: a banda június 14-én Prágában ad koncertet! Szurkolok, hogy legyetek mázlisták, és kijussatok minél többen!
Placebo
- Because I Want You
A brit alternatív rock depresszív és realista hangulatú zenét játszó képviselőjének, a Placebónak aktuális CD-je, a Meds, április 9-én jelent meg, és a Because I Want You az első kiadott single a korongról. Persze az album összes többi számát is érdemes meghallgatni, hozzák a megszokott Placebo minőséget.
The Raconteurs - Steady As She Goes
A
harmadik ajánlat tulajdonképpen a klipje miatt lett aktuális, hiszen Jack White
(White Stripes) új zenekarának azonos című számához, amit már rég kiadtak, most
jelent meg a videó.
Ez egyébként nem különösebben figyelemreméltó, a banda viszont igen. Ami persze várható, ha egy csapatot Jack White neve fémjelez. Aki szereti a klasszikus, nyers és amatőr hangzású, egyszerű, de mégis teljesen formabontó és egyedi White Stripes zenét, annak a Raconteurs is tetszeni fog.
Lords of Dogtown - Original Soundtrack
A Lords of Dogtown egy igaz történeten alapuló film, ami a gördeszkázás megújítóinak történetét meséli el. A ’70-es években játszódik (és egy hihetetlenül jó film, nálunk persze csak DVD-n jelent meg), ezért a zenei része is nyilván „korabeli”, hetvenes évekbeli slágerekből áll. Rólam tényleg tudni lehet, hogy nem nagyon bírom a régi rockot, de – bár lehet, hogy a film hatására – ezeket a számokat annyira megszerettem, hogy azóta is rengetegszer hallgatom őket. Olyan előadók dalai kerültek fel a május 31-én megjelenő filmzene CD-re, mint a Deep Purple, Black Sabbath, Nazareth vagy T. Rex, de helyet kaptak Jimi Hendrix, David Bowie vagy Rod Stewart számok is. Ráadásként pedig egy Radiohead-Sparklehorse szerzemény, ami a Wish You Were Here című Pink Floyd remekmű hasonló színvonalú feldolgozása. Állítom, hogy ez lett az egyik kedvenc (sírós) számom, mint ahogy azt is állítom, hogy a LOD tökéletességének nagy része a filmzenéjében rejlik. Hallgassátok és nézzétek, csak ennyit tudok javasolni.
Arctic Monkeys
Itt
azért nem emeltem ki számot, mert az alternatív-indie rockot játszó és
mostanában viszonylag nagy sikereket elérő amerikai „majombandának” több
aktuális korongja is van. Bár a nagylemez (aminek különösen hatásos a címe,
nekem talán még a zenénél is jobban tetszik: Whatever People Say I Am, That’s
What I’m Not) február 21-én jelent meg, az I Bet That You Look Good On The
Dancefloor című szám még most is a slágerlistákon tanyázik. És a csapat most a
klipek mellé kiadott még egy 5 számból álló, szintén figyelemfelkeltően
elnevezett korongot, a Who the F***-ot. Érdekes anyagnak tűnik, főleg a Who the
F*** are Arctic Monkeys című alkotás.
Nelly
Furtado - Promiscuous és No hay igual
Kedvenc kisgyermekes családanyánk, Nelly Furtado aktivizálta magát, és nemrégiben kiadott két kislemezt is. A Promiscuous című egy Timbaland nevű emberrel készült, akiről én ugyan még nem hallottam, de Nelly neve mellett az övé, azt hiszem, annyira nem is fontos.
Az április 25-én megjelent korongon a szám radio editje található meg. A portugál nyelvű No hay igual pedig inkább hozná a megszokott etnós Nelly Furtado stílust, ha nem a szám club editjét dobták volna piacra… Egyébként még így sem rossz választás egyik felvétel sem.
Pearl
Jam – Pearl Jam
Nem, nem írtam el (különben is, kijavította volna a korrekció vagy mi) – a rock-punk klasszikus (nagy)papái, a Pearl Jam tagjai május 2-án adták ki nyolcadik lemezüket az együttes nevével azonos címen, és egyébként egy avokádóval a borítón… A World Wide Suicide számot már sikerült letöltenem az albumról, és amennyire megállapítottam, a stílus szerencsére nem változott sokat. Aki eddig Pearl Jamet hallgatott, az ezután is ezt fogja tenni, a többieknek pedig még nem késő elkezdeni.
Stereophonics
– Live from Dakota
Az április 4-én kiadott Stereophonics album a nagy sikerű Sex, Violence, Other című nagylemezt követte, és minimum a Dakota című szám kötelező darab róla, de a Maybe Tomorrow is a szokásos elszállt, gitárszólós, rekedt hangú Stereophonics színvonalat hozza, mint ahogy a többi felvétel is valószínűleg.
Yeah
Yeah Yeahs - Show Your Bones
Az indie rock legújabb felfedezettjei, a Yeah Yeah Yeahs valószínűleg a bandanév kitalálásán spórolták meg azokat az energiákat, amiket a zenélésbe fektettek, hiszen az előbbivel ellentétben az utóbbi igen jól sikerült nekik. A Gold Lion című szám az album március 28-i megjelenése óta egyre sikeresebb, a klip pedig bár szokatlan és fura, nem változtatja meg a tényt, hogy a dal kihagyhatatlan.