49. szám 2006. május
Herczeg Sára – Kirády Attila: Én, Torres
„Imádok játszani! Nem veszem komolyan a világot…”
„Sosem leszek felnőtt, mindig kölyök maradok…”
Ezt a két idézetet találtam a legalkalmasabbnak a bevezetőmhöz, mert két mondatban jellemzi a könyv „főhősének” jellemét, és egy kicsit engem is.
Nem
véletlenül választottam ezt a könyvet, igazság szerint azért, mert ezt találtam
a legközelebb a személyiségemhez, és nem a csini megasztáros fiú miatt
(megjegyzem, szerintem Bálint Ádám sokkal helyesebb volt, mint ő).
Amikor elkezdtem olvasni, egyre több olyan apró dolgot véltem felfedezni a könyvben, ami nagyon hasonlít rám és az én gondolkodásomra. Ezért is sikerült olyan hamar elolvasnom a könyvet. Nem tudtam letenni, mert folyamatosan arra gondoltam, hogy „atya világ, én is így gondolom, de emiatt mindig lököttnek tartanak, tyű de jó, hogy van még valaki, aki így gondolja”. Megmondom őszintén, hogy teljesen másra számítottam, amikor nekiültem. Azt hittem, ez is egy unalmas könyv lesz, amiben majd a kis messziről jött fiúcskát ajnározza mindenki, ő meg nagy áhítattal beszél majd életéről, és előadja, milyen szerény is ő. De hál’ Istennek tévednem kellett, mert nem az életéről szólt, hanem a gondolatairól. Mindig is szerettem mások véleményét hallgatni egészen különleges témákban, ezért is szeretek sokat beszélgetni a nagyszüleimmel, akik már sok mindent megéltek, és érdekesen látják a mai világot. Ez a könyv is nagy élmény volt nekem, olyan, mintha egy családi ebédről jöttem volna haza, sok új élménnyel gazdagodva. A könyvet úgy készítették, hogy a két író minden nap találkozott Danival, és egy témáról elindulva elkezdtek beszélgetni, majd ők a beszélgetést leírták. Így jött össze a 7 nap (mert Isten is ennyi idő alatt teremtette a világot) és egy ráadás nap, amikor Dani kérdezhetett bármilyen témában az íróktól. Tetszett a témák kiválasztása is, mert egészen érdekes beszélgetések születtek belőlük. Olyan volt ezt olvasni, mintha egy picit én is ott lennék, mert Dani mindenre alaposan válaszolt, és minden fejezet elején egy kicsi helyzetleírást kaptunk, hogy kik a szereplők és hol vannak, mit csinálnak egyáltalán. Ráadásul a könyv egyik pontján ráismertem egy teázóra, ahova én is elég gyakran járok, így még könnyebbnek találtam a teljes átélést. Néhol elég dühös voltam, amikor hárman beszélgettek, és nekem nem mindig esett le, hogy akkor most melyik író kérdez, mert nem voltak elhatárolva a dolgok.
Egy
kicsit azért mégis beszélnék a könyv rossz oldaláról. A legrosszabb, amit el
tudok mondani, az, hogy tulajdonképpen semmiről nem szólt az egész. Van három
ember, akik leülnek, megbeszélik az élet nagy gondjait, és ebből csinálnak egy
sokak által olvasott művet. Nem szólhatok, elvégre én is elolvastam a könyvet.
De mégis szomorúnak találom, hogy a mai világból kezd elveszni az irodalom
értéke, és egyre kevesebb író és költő van. És itt most elnézést szeretnék kérni
azoktól, akik szeretik a Harry Potter és Gyűrűk Ura kiadványokat, de lássuk be,
közel sem összehasonlíthatóak egy Jane Austin- vagy egy Poe-regénnyel. És én ezt
szomorúnak tartom.
Mielőtt sikerült volna kiválasztanom a könyvet, hoszszas perceket töltöttem azzal, hogy a könyvespolcom előtt ücsörögtem, és nézegettem az ott heverő könyveket. Elég szánalmas volt a látvány. Rengeteg könyv volt a polcomon, nem ott találtam a hibát. A hiba az volt, hogy mindegyik régi könyv volt. Számomra hihetetlen, hogy a mai világban ilyen könyveket tudnak csak írni, mint ez a bulvárszenny, amiről én írok, vagy egy képzeletbeli világ, érzelem és meghittség nélkül. És nem értem, hogy lehet az, hogy 10, 20, 30, 40 éve még klasszisokkal jobb könyveket és színvonalasabb történeteket tudtak írni, mint most. Tudom, hogy rengeteg még most élő tehetséges írónk és költőnk van, de én akkor is sajnálom, hogy kivesztek a könyvek közül a polgári életről szóló drámák illetve szerelmes regények.
Hogy akkor miért is választottam mégis ezt a könyvet? Azért, hogy el tudjam mondani, mennyire elégedetlen vagyok a mai nézetekkel, és nem hiszem el, hogy manapság akárki arról ír, amiről akar.
Herczeg Sára - Kirády Attila: Én, Torres
(Bookline 2005, 239 o.)