49. szám 2006. május
Nemzetközi vásár Zágrábban
Idén szeptemberben indítottuk el cégünket egy kisebb baráti társaság keretein belül, mert úgy gondoltuk, hogy ez jó móka lesz számunkra, és a pénzt is szeretjük. Mivel ez nem a reklám helye, ezért a céget nem nevezném meg.
Tehát
ezzel a kis vállalattal megnyertük itthon az AKG Karácsonyi Vásárának
meghirdetett versenyét, és ezek után úgy döntöttük, hogy még ha saját pénzből is
kell kifizetni az utunkat Zágrábba, megéri, mert kíváncsiak voltunk, hogy zajlik
egy rendes nagy konferencia.
Hosszas utazás után sikerült megtalálnunk a szállodát, és bár nagyon fáradtak voltunk, örültünk, hogy megérkeztünk és megismerhetünk más nemzethez tartozó gyerekeket. Elég hamar ráeszméltünk, hogy fiatalok és tapasztalatlanok vagyunk a többiekhez képest, és a színvonalunk lehet, hogy nem fogja elérni az ott résztvevőkét (de a vásáron kiderült, annyira nincs igazunk, mint ahogy azt hittük).
Estefelé értünk jött egy busz, ahova bezsúfoltak mindenkit, és elvittek be a városba egy megnyitó ünnepségre, ahol az összes vállalat megjelent. Ez egy hatalmas konferenciaterem volt, a közepén mindenféle étellel. Minden volt, ami szem-szájnak ingere. Sok hivatalos ember köszöntött minket a Young Enterprise alapítványtól, és mindenkinek ki kellett húznia a standjának számát. Az ünnepi beszéd után kezdődhetett az evés-ivás korlátlan mennyiségben és nagyon jó minőségben. Minden volt, amit csak el tudtunk képzelni, rántott husi, tészta, tintahal, és egyéb ínyencségeket is véltünk felfedezni. És ha már mindenki jóllakott, a földszinten egy hatalmas üres terem volt, ahol a keverőpult mögött fura emberek álltak, és a mai slágereket nyomatták. Az elején még nem igazán volt tele emberekkel a terem, de később megtelt, és mindenki táncolt és ismerkedett a másikkal. Nagyon remekül éreztük magunkat, mert ennyire furcsa fazonokkal még nem találkoztunk, bár gondolom, ők is így vélekedtek rólunk, mert sokan jöttek oda kamerázni minket is, és nevettek rajtunk. De mégis sikeresen zártuk az estét, mert a máltai csapattal szorosabb barátságok is szövődtek, aminek nagyon örültek ők is és mi is, mert helyesek voltak és kedvesek. De sajnos ennek az estének is vége lett, és bár sikerült elintézni, hogy későbbi busszal menjünk haza, mint a többiek, sajnáltuk, hogy vége van.
A
második nap kora reggel jöttek értünk a buszok, és vittek minket a vásár
helyére, de mivel rengeteg cumóval voltunk, mi az iskolabusszal mentünk oda is,
mert sokkal egyszerűbbnek találtuk, mint azt, hogy saját kézben tartsuk az egész
úton. Reggel, mikor odaértünk, kaptunk elég időt arra, hogy feldíszítsük és
megépítsük a saját standunkat, berendezzünk mindent. Ez kisebb galibával indult,
mert ezek a standok különálló hungarocell darabkákból álltak össze, és sajnos
úgy kellett összekunyerálnunk a szögeket és vasakat, hogy az egyáltalán
megtartson valamit is. De a végén mégiscsak sikerült egy egészen színes és
mutatós kis standot fabrikálnunk a semmiből. Utána kezdődhetett az ünnepélyes
megnyitója ennek az egész kiállításszerű valaminek, mert vásárnak nem nevezném,
mivel kintről embereket nem nagyon engedtek be. Ezen a megnyitón beszédet
mondott a miniszterelnök és még sok más hivatali emberke. Majd megkezdődött a
vásár. Délután bírák mászkáltak a standok között, nézegették a termékeket és
kérdezősködtek felőlünk. A bírónő a termékünkről nem akarta elhinni, hogy mi
készítettük kézzel, de csak sikerült meggyőznünk őt is. A vásáron a többiek
között sikerünk volt, mert rengetegen jöttek oda vásárolni, de voltak olyanok
is, akik csak fényképezkedni álltak oda mellénk. Nagyon jókat nevettünk és
szórakoztunk a többi céggel is, akik körülöttünk álltak, bár néha az volt az
érzésünk, hogy ide nem a kellemes arcok jöttek el, hanem a kis feltaláló zsenik,
bemutatni legújabb találmányukat. Ezért is lógtunk ki nagyon a sorból, mert mi
nem újat találtunk ki, hanem egy meglévő „tárgyat” készítettünk el magunk. Késő
délutánra kaptunk belépőket a mellettünk lévő autoshow-ra, ahova ingyen
mehettünk be, és végignézhettük az egész kiállítást. Gyönyörű autók voltak ott,
rengeteg új és rengeteg régi kocsi. A luxusautótól kezdve az egészen hétköznapi
darabokig, minden ki volt állítva. Sajnos erre nem jutott elég időnk, mert
mennünk kellett vacsorázni, ahol várt minket egy kellemes kis előadás és tánc is
evés közben. Itt se maradhatott el a flancos ételek sorozata. Előételnek
felszolgáltak egy rákos tésztasalátát, majd hústálakat hoztak ki, de nagyon
különleges sültek voltak rajta, és a köret is igazán finom volt, desszertként
pedig mindenki kapott egy-egy rétest. Vacsora után már kint vártak minket a
buszok, hogy hazaszállítsanak minket a hotelbe. A buszon sikerült
összehaverkodnunk szerbiai fiatalokkal is, és egész úton énekeltünk nekik, hogy
jól szórakozhassanak.
A harmadik nap megint csak elég korán jöttek értünk a buszok, és elvittek minket a belvárosba, ahol a gyerekeket és a felnőtteket különszedték. Minket egy bíróságra vittek, ahol egy egyetemi tanár tartott nekünk egy nagyon érdekes és meglehetősen vicces előadást Horvátország történelméről és kiemelkedő városaiból. Nekem nyilván azért volt nagyon élvezhető, mert sok helyen én is voltam már ezek közül. Utána kimentünk az utcára és vártuk a tanárokat, hogy értünk jöjjenek, illetve az én kis csoportom megrohamozta a játszóteret, és az angol srácokkal birtokba vettük a hintákat és pörgettyűket. Majd mint a birkákat, visszatereltek minket abba az épületbe, ahol első nap a megnyitó volt és a diszkó. Kint a kertben mazsorettek táncoltak nekünk, majd lehetett velük fényképezkedni is. Végül bementünk egy nagy vetítőterembe, ahol kihirdették a díjakat és a nyerteseket is. Minket a leginnovatívabb termék kategóriájában pályáztak is, de sajnos nem vittük el a díjat. Ezután egy egész délutános kirándulásra vittek minket a városba, ahol az összes történelmi nevezetességet megmutatták, majd maradt 2 óránk a busz érkezéséig. Ezt az időt cukrászdákban és éttermekben töltöttük, és nagyokat beszélgettünk. Késő este jött értünk a busz, és vitt minket vissza a szállodába.
Az utolsó reggel összepakoltunk mindent, és már jöhettünk is haza vidám emlékekkel, amiket talán egyikünk se fog jó sokáig elfelejteni.
Ez alatt a 3 nap alatt nagyon kifárasztottak minket, mert korán kellett kelni, késő estig tartottak a programok, és esténként úgyis még fentmaradtunk dumálni az aznapi eseményekről. Nagyon élvezetes volt a hosszú hétvége, úgyhogy azt tudom csak tanácsolni a mostani kilencedikeseknek, hogy ha jövőre lesz lehetőségük kimenni külföldre Young-vásárra, semmiképp se hagyják ki, mert lehet, hogy első pillantásra elég drága, de megér minden pénzt, és ilyen lehetőség nem adódik még egyszer!