Szubjektív

Tartalom

50. szám 2006. október

Könyvajánló is lehetne

Ez itt egy megtörtént eset, arról, hogyan lehet szokatlan módon hozzájutni szokatlan könyvekhez, és – szerintem – mind a mód, mind a könyv vicces és érdekes.

A hétvégén bevásárlás után sétáltunk az utcán, amikor is egy piros Skoda nyitott csomagtartójában tömérdek mennyiségű könyvet láttunk meg. Meg kellett állnunk, merthogy észrevettünk egy könyvet, amit nagyon szerettünk volna megszerezni. És mivel rendes kisgyerekek vagyunk, nem kaptuk föl és vittük el. Így hát vártunk és vártunk vagy 20 percig. Én már meg voltam arról győződve, hogy itt biztos rejtett kamerák is vannak valahol – bár erre nem tudom, mennyi az esély a Népszínház utca közepén –, de mivel egy csomó idő elteltével sem jött senki, mit gondoljon az ember? És tényleg, pont akkor, amikor már mentünk volna el, odalépett a kocsihoz egy fiatal srác. Tőle megtudtuk, hogy a nagypapája meghalt, és most az ő lakását ürítik ki. Nagyon szívesen odaadták azt a könyvet, amit eredetileg akartunk, sőt, még a lakásba is felhívtak minket, hogy ott is nézzünk körül. És persze vigyünk még könyveket nyugodtan – mondta a fiú –, mivel nem fér több a Skodába. Szóval válogattunk tovább.

És ekkor került a képbe, vagyis került a kezembe egy olyan könyv, ami ha nem lenne, ki kéne találni. A címe: Hölgyek naptára. Ez nemcsak azért érdekes, mert egy 1906-os naptárról van szó, hanem mert nőknek szánt történetek, versek is vannak benne. Általában szerelmes történetek, az érzelmek is megjelenítve, és amennyire illett az idő tájt, egy kis testi dolog is. Már az olyan címek is sejtelmesen utalnak erre, mint: Félhomályban; Kis leány a vadászaton. Amikor jobban megnéztem, az jutott eszembe, hogy ez egy olyan könyv, amit a „hölgyeknek” kifejezetten illett olvasni. Úgy értem, irodalmi szempontból a történetek nem valami bonyolultak, de ahogy én elképzelek egy századfordulón élő nőt, aki lépést tart a divattal és a korral, teljesen beleillik a képbe, hogy annak pont ilyen „érzelmes” történeteket kellett olvasnia. Ám az én kedvenceim a könyv végén levő „reklámok”, szintén csakis nőknek, mint például: „Leinbrock-féle ideál kávéőrlő, mindenekfölött”. Sajnos nem tudom így megmutatni a hangulatát, és hogy mitől is vicces igazán ez a naptár, de tényleg létezik! Aki nem hiszi, járjon utána (a 8.-os kisiskolában megtalál).

Szabó Panna