51. szám 2006. december
Faithless – To All New Arrivals
Furcsa módon egy olyan albumról fogok most írni, amely a cikk írásának időpontjában még meg sem jelent, de mire az olvasó ezt az újságot a kezébe veszi, valószínűleg már kapható lesz – a hivatalos megjelenés dátuma november 27. –, így ha ez a cikk felkeltette a kedves Olvasó érdeklődését az album iránt, azonnal megveheti egyből, lapunk megjelenésének napján.
Először
is: néhány szó az előadóról: a Faithless – mely egyébként saját kedvenc
együtteseim közé tartozik – nevű brit trió zenéjét maga a zenekar a trip-hop és
a dance stílusok közé sorolja, bár leginkább az utóbbiról híresek – nagy
slágereik, az Insomnia, a God is a DJ, vagy a We come 1 például mind ebben a
stílusban íródtak, ám a lassabb, nyugisabb trip-hop-os, downtempós vonalban is
tudnak nagyot alkotni, ilyen lett ez az új album is. A Faithlessnek egyébként ez
az ötödik stúdióalbuma (az előzőek: Reverence 1996, Sunday 8PM 1998,
Outrospective 2001, No Roots 2004), illetve kiadtak még több mix- és
válogatáslemezt is, közülük a legsikeresebb a Forever Faithless: The Greatest
Hits című best-of lemez lett, mely másfélmillió eladott darabbal magáénak
tudhatja a 2005. legsikeresebb dance albuma címet.
És akkor az albumról: mint mondtam, a To All New Arrivals nyugodtabb, lassabb számokat vonultat fel, mint azt az előző albumokról megszokhattuk. Itt van például mindjárt kezdésnek a kellemes-dallamos-vokálos-középtempós Bombs – amelynek egyébként már a klipje is elkészült –, és az utána következő számok (többek között: Music Matters, Nate’s Tune, Last This Day) is egy lassabb house-os vonalat képviselnek. Van a hangzásukban ugyanakkor valami tagadhatatlanul Faithless-es, talán Maxi Jazz, a jamaicai származású rapper kellemes hangja, vagy talán a bandára jellemző stíluskavalkád, hogy nem is tudom eldönteni, hova soroljam a zenéjüket, hogy ez most valami trip-hop-os house, vagy house-os trip-hop, esetleg valami teljesen más a dance, house, trip-hop, ambient, electronica műfajokon belül, mindenesetre az egész hangulatában van valami nagyon kellemes, nyugalmat sugárzó dolog, ami engem megfogott – nem a számok remekművek külön-külön, bár azokra sem lehet panasz, hanem együtt az egész album nyugodt hangulata az, ami megragadja az embert. Az albumon egyébként számos vendégelőadó hangja hallható, brit és amerikai énekesek/énekesnők, köztük például a Cure gitáros-énekese, Robert Smith, illetve a Faithless-szel már többször együttműködő Dido és sokan mások. Amúgy az együttes már az új album turnéját is tervezi jövő márciusra Angliába, annak ellenére, hogy a Greatest Hits turnéjukat már utolsóként emlegették.
Konklúzió: aki ismeri/szereti a Faithlesst, vagy ha eddig nem ismerte, de most meg szeretné ismerni, és kellemes, nyugodt, ámde ritmusos és dinamikus zenére vágyik, nyugodtan vegye meg a lemezt. A Faithless tagjai szerint ez talán az eddigi legjobb albumuk, és efelől nekem sincs kétségem.
Értékelés: 5/5