Nem tudom, hogy valaha nevettem-e ennyit színdarabon, mindenesetre az biztos, hogy azon a vasárnap estén iszonyatosan jól szórakoztam. Fogalmam sem volt, mire számítsak, hirtelen jött maga a tény is, hogy valahova megyek este, s csak anynyit tudtam, vinnem kell magammal valami érdekes tárgyat és egy zenét. Azt hittem, hogy anyukám szokás szerint meg akar viccelni valamivel, de azért teljesítettem a feladatot. Aznap, ha jól emlékszem, épp zuhogott az eső, s én megkönnyebbülten léptem be a Bárka Színház kellemesen meleg előterébe, s meglepődve konstatáltam, hogy rajtam kívül még négy-öt AKG-s is van ott. Már alig vártam, hogy elfoglaljam a helyemet, elkezdtem nézegetni a jegyeket, hogy hova szólnak, és akkor láttam, hogy nincs rajta se sor-, se székszám. Hát ez kezd egyre érdekesebbé válni, gondoltam. Ekkor nyitották ki a nagy faajtókat, s beáramlott az izgatott tömeg. Hamar megoldódott a székek rejtélye, ugyanis egyből kaptuk az utasítást, hogy kapjunk fel egy széket, aztán rakjuk, ahova csak akarjuk, kivéve a termet körbehálózó vörös szőnyegeket. Hát jó, lepakoltunk egy szimpatikus padlófelületre, aztán ahogy mindenki elhelyezkedett, kaptuk is a következő feladatot. Egy kalapból kellett kihúznia a közönség tagjainak, hogy melyik szereplőt ki játssza. Na, ilyet se láttam még… A Hamletet amúgy sem tartom egy egyszerű darabnak, de az, hogy minden szereplő az előadás előtt néhány perccel tudja meg, hogy kit fog játszani? Én ezt egy elég merész ötletnek tartottam, de az is kiderült, hogy Hamlet szerepe viszont mindig állandó. Na, de akkor is! Hamarosan megismerkedtünk az összes szereplővel, akik vagy épp bánkódtak, hogy „a fenébe, már megint Polonius”, vagy esetleg „hehe, most végre az enyém Ophelia”. Szóval ment a versengés a szerepekért. Aztán még mindig nem lett vége a meglepetéseknek, ugyanis kiderült, hogy engem nem is vertek át, mert tényleg kellett vinni tárgyakat és zenét. Egyből meg is tudtam, minek. A dalokat mindenkitől elkérték, s az lett a feladata a „Dj”-nek, hogy a legváratlanabb helyzetekben bejátssza, és ezzel nehezítse a színészek dolgát. A tárgyak is hasonló szerepet töltöttek be. Az ölünkbe kellett helyezni őket, jól látható helyre, hogy azt bármikor el tudják venni és fel tudják használni a szereplők. Hát mondanom sem kell, elég vicces helyzeteket produkáltak… A legnépszerűbb tárgynak a szamurájkard és a pöttyös labda bizonyult, amiket többször is elővettek a színészek, utána jött az ostor és a lepkefogó. És persze mindig bevonták a közönséget. Folyton váratlanszerű kérdéseket tettek fel, almát etettek velünk, néha szájfényt kentek a szánkra, vagy beültek az ölünkbe, szóval mókás volt. Egyébként pedig nagyon jól adták elő az egészet, az eredeti Shakespeare-szöveggel, bár néha-néha a vicc kedvéért egy-egy szót kicsit megmásítottak, vagy épp angolul mondtak bele. Minden jelenetváltásnál ismét a közönségen volt a sor, hogy kihúzza, most hol fogják játszani a következő színt, s ilyenkor arról a részéről a teremnek el kellett ülni. Szóval elég mozgalmas volt, s egyáltalán nem unalmas, pedig az ilyen egy-két perces átrendezési szüneteken kívül nemigen volt több szünet.

Én hihetetlenül jól éreztem magam ebben a kicsivel több mint két órában, nem is tudom, hogy mit változtatnék rajta így utólag, pedig anyukám, aki már másodszor volt ilyen Hamlet-előadáson, azt mondta, hogy az előző sokkal jobb volt. Szóval, ha ez rosszabbnak számított, azt hiszem, állíthatom, hogy felejthetetlen élmény lesz bárkinek, aki meglátogat egy ilyen különleges Hamlet-előadást a Bárka Színházban!

Kajos Rebeka Hugi Dóra

Hamlet (Bárka színház)
Rendező: Tim Carroll
Szereplők: Balázs Zoltán, Nagypál Gábor, Seress Zoltán, Szorcsik Kriszta, Egyed Attila
Következő előadás: 2007. január 23.