51. szám 2006. december
Hétköznapi mennyország
Amikor
az említett filmet megnéztem, a cím alapján egy unalmas amerikai hepiendes,
egymás-nyakába-borulós történetre vártam, hát nem azt kaptam. Lehet, hogy azért
hagyott bennem nyomot, mert a cím és a film élménye közti differencia óriási, de
lehet, hogy azért mert tényleg jó, ki tudja… A film teljesen anti-halivúdi,
szokatlan befejezéssel. Egy kis svéd falucskában játszódik, ahol az
agyonsztárolt, de teljesen kiégett főszereplő-karmester hányattatott
gyerekkorának egy részét töltötte. A hányattatott azt jelenti, hogy a
gyerektársai állandóan verték és kiközösítették. Később ő lett a templomi kórus
vezetője. Az emberekkel pedig, mint mindig, most is van baj bőven. Összetűzésbe
került a feleségét verő falubunkóval, a bigott lelkésszel és ennek a
besúgójával, a helyi szentfazékkal. De a kórus fejlődött, ha nem is könynyen.
Érdekes látni azt is, hogy a svédek mennyire mások, mint a magyarok. Ők aztán
nem köntörfalaznak, ha valakinek baja van valakivel, annak szemtől-szembe
megmondja a tutit, gyakran az egész közösség előtt, és tíz perc elteltével
együtt iszogatják a jól megérdemelt teát.
Ha ez a történtet ismerős valakinek, az azért lehet, mert 2005-ben a legjobb külföldi film kategóriában Oscar-díjra jelölt volt. Ha nem ismerős, akkor meg azért, mert csak jelölt volt. Visszakanyarodva az én véleményemhez, ezt a filmet nem egy korcsoportra, rétegre tervezték, nagyon sok embernek szól, de mindenkihez máshogy. Feltétlenül nézzétek meg, veszteni nem sokat lehet rajta, nyerni annál többet.
Hétköznapi mennyország (Sa som i himmelen, svéd film, 2004, 130”)
Rendezte: Kay Pollak
Szereplők: Michael Nyqvist, Frida Hallgren