51. szám 2006. december

Ma sem ettem tojáskrémet

Nomádosok előnyben, amikor azt mondom, hogy tojáskrémet akarok enni. Ők (ti, te) tudják, hogy milyen is az az igazi nomádos tojáskrém. Amiért egymás kezébe döfjük a villát, amiért átordibálunk az egész kajasátron, amiért milliós nagyságrendű összegeket, és egész táborra való mosogatást ígérünk a konyhásoknak. Olyan igazi omlós, folyós, kenhető, tojásos, fűszeres, hagymás, isteni tojáskrém. Na, én ilyet akartam ma enni.

Szóval rám jött a tojáskrémevés. Eddig még nem ettem nomádon kívül, nem mertem megkockáztatni, hogy felizgatom lanyhán működő, tojáskrémre szakosodott ízlelőbimbóimat, aztán csak rosszabb lesz kivárni azt a már alig háromnegyed évet. De ma annyira rám jött ez, hogy gondoltam, üsse kavics, megpróbálom. Hazajöttem, felcsaptam apám A család szakácskönyve című fél tégla méretű kötetét (aminek létezése a konyhánkban már önmagában ironikus, mivel apám akkor kapta nagyimtól, amikor anyám elköltözött). Kisebb keresgélés után (tojásnál nincs, hideg kajáknál nincs, krémek alatt sincs, de a szendvicskrémek hadában végül ráakadtam) megtaláltam, fölcsaptam, átnéztem. Á, egyszerű, gondoltam, ezt még én sem tudom elrontani. Hát akkor főzzünk tojást. Na de hogy? Azaz az oké, hogy tojás a vízbe, de mennyi időre, és honnan fogom tudni, hogy már kész? Hiszen a tojás fagyban, tűzben ugyanúgy néz ki. Hát, majd ha megreped a héja, gondoltam, akkor már biztosan jó. Rendben.

Felraktam a vizet forrni, kiszedtem törés nélkül a 4 db árva tojást a hűtőből, forró víz alatt lekapargattam a tyúkszart róla (azt hittem, ma már csak szintetikus tojást lehet kapni, de itt a bizonyíték, hogy vagy nagyon hasonlítanak a robottyúkok az igaziakra, vagy annyira figyelnek, hogy belehempergetik random a tojásokat a szarba, esetleg tényleg léteznek még valahol igazi tyúkok), majd belepottyantottam a vízbe. Kerestem hagymát, ami persze nem olyan lett, mint amilyen kéne, azaz bizonyos metélőhagyma, de gondoltam, hogy nomádban sincs az, szóval jó lesz a sima vöröshagyma, ami valójában fehér, de ezen nem akadunk már fönn. Kivettem a vajat, kikevertem a habverő segítségével, ugyanis fogalmam sincs, hogy mit jelent az, hogy ki kell keverni a vajat. Fölvágtam a hagymát. Gondoltam, hogy akkor már tuti megfőtt a tojás. Szóval elzártam, lehűtöttem, kiszedtem egyet. Elfolyt a kezemben, ahogy feltörtem. Tehát visszaraktam a többit még, és elkezdtem KRESZ-t olvasni. Kis idő múlva újra leállítottam a tojásfőzést, és újra kiszedtem egyet. Na most szerintem valami kémiailag meghatározhatatlan szerkezetben sikerült elkapnom szegényt. Valahogy félig vált el a héjától, és félig főtt meg, de kicsit meg lágy tojás lett belőle, és kicsit meg eredetiben maradt a fehérje. Na, ezt szépen kikanalaztam a héjából, elfogyasztottam, és a többit visszaraktam (mármint a többi tojást, nem a héját meg ilyenek). Az így már csak két tojás szépen fődögélt tovább. Gyors matematikai egyenletrendszerek megoldása után arra jutottam, hogy ez most csak két tojás, tehát kell szereznem még kettőt. Hadjáratot indítottam tehát a pincébe, levadásztam egy dobozt, és kipreparáltam az ejtett vadakat a hűtő tojástartó részlegébe, kivéve a fent említett hiányzó kettőt.

Vártam kicsit, kibányásztam a vízből a tojglikat, és föltörtem, meghámoztam, kibeleztem őket (kiszedtem a sárgájukat külön tányérkába). Fölraktam egy újabb adag vizet az újonnan fogságba kerülteknek, és még egynek, mert amúgy imádom a főtt tojást, és nálunk azért van mindig kevés tojás a rakott krumpliban, mert eleszem. Szóval fölraktam főni őket, és visszaültem KRESZ-t tanulgatni. Amikor már a motor olajszintjét is megtanultam mérni, úgy döntöttem, hogy most már azért elég legyen, tuti nagyon kemények azok a szerencsétlen tojások. Hát nem akartak azok lenni. Azaz kívülről azok voltak, de inkább még vártam kicsit, tanulva az előző esetekből. Aztán úgy döntöttem, hogy megfelelnek az elvárásoknak. Biztos valami sokadik női érzék kell ehhez is. Kecses ujjaimat leégetve kibányásztam egyet, és elkezdtem lefejteni a hamvas héjat róla, de marha forró volt, szóval félretettem. Hideg vízzel megnyugtattam szegényeket (a maradék kettőt), és lehámoztam, kibeleztem őket is. Na most volt egy adag félkemény tojásfehérjém, és egy adag tojássárgájám (nem vagyok rasszista, nem azért választottam külön őket, hanem így kellett, de nyugi, később egyesíteni fogom őket, ne féljetek!)

Fentebb említett fél tégla utasításait követve összetörtem egy villa segítségével a sárga féltestvéreket, hozzácseppentettem egy kis olívaolajat, bár nem azt írta, csak gondoltam, hogy így lesz íze is. Befűszereztem valami horváthrozi fűszersóval, raktam hozzá citromlevet, és belekevertem a vajba. Összevagdaltam a tojásvagdaló célszerkezetem segítségével a fehérjéket, és boldog házasságban egyesítettem az egész masszát. Belekevertem a hagymákat, és megállapítottam, hogy van egy vajszínű, fehér kockákkal ellátott gusztustalan, ízetlen izém. Szóval beleraktam minden fellelhető, kb. hozzáillő fűszert, kivéve a húspácokat. Na, most már egy viszonylag ízlelhető valami lett, de már tudtam, hogy nem lesz olyan igazán jó. Persze nincs itthon Vegeta, azért. (Nem nomádosoknak: nomádban mindent Vegetával ízesítünk. Ó, egy kis borsófőzelék? 6 kanál Vegeta! Zsíros kenyér? Csipetnyi Vegeta! Gyümölcsleves? Vegeta!) Szóval újra átkutattam a fűszereket, és a nem beleillőket is beleraktam. Kicsit vacilláltam a húspácok fölött, de nem törtem meg. És akkor találtam egy kis provence-i fűszerkeveréket egy üvegben. Na most a nálunk fellelhető, üvegben tartózkodó fűszerekről tudni kell, hogy kb. 4 éve ott vannak, és max. hozzájuk lett rakva, nagyon nem lettek ténylegesen használva. Szóval lassú léptekkel elindultam a konyha másik sarkában lévő ízetlen masszához, és odaérve letekertem (hohó, figyelitek a kimerevített pillanatot, mintha csak Odüsszeusz szúrná át a kérők nyakát) a sárga tetőt. Kiszórtam egy kicsit a tenyerembe. A massza fölött. És ekkor egy édes kis fehér kukacka pottyant a tenyerembe. Persze kisebb undorsikoly kíséretében eltávolítottam onnan (lehet fújolni!). Masszához való visszaugrásomat egy gyors körbetekintéssel követtem. Hova lett a kukacka? Földön nincs, massza körül nincs. FRANC! Hát így történt, hogy ma sem ettem tojáskrémet!

Bence Réka