51. szám 2006. december
Kötelező olvasmányok, röviden
Idén nyáron ötven fok lész,
Semmi gáz, hisz írt Szophoklész
Remek olvasmányokat.
Fellebben a következő ponyva:
A nyár sztárja Mózes első könyve,
Szerezve szép napokat.
Hatása mint a hélium:
Máté-evangélium,
Repülhetsz a mennyekbe.
Egekben a tesztoszteron,
Eljő még a Decameron,
Úszhatok a könnyekbe.
Árnyas fák, hangulat ligeti,
Jön a veszedelem, a szigeti,
Nincsen ellene orvosság.
Semmiképpen sztárallűr,
Következik Moliére,
Nélküle az élet árvaság.
Elmegyek, add a szandid,
Ki elől menekülök: Candide.
(Voltaire is volt már.)
az Arany virágcserép a bében is kötelező,
a Rövidített tudást hitelező.
Erkölcsöm szól: ne már!
Rossz a rím, de vajon mi az a venyige?
Válasz késik, mert lefoglal az Anyegin,
Írója Puskin.
A következő választás, szegény
Victor Hugo-tól egy regény,
Kínodban fuss kinn.
Veszély leselkedik miránk,
Jön a bán, a Bánk,
Figyel minket Gertrudis.
Petőfitől az Apostol,
Olvasó mibe belekóstol,
Ránk jár már a rúd is.
Az irodalom estélye:
Arany: Toldi estéje.
Hol van már a szerelem…
A tű bennem föl-le szúr,
Jókai: Új földesúr.
Az olvasás lételem.
Pongrácz István, te ostoba,
Beszterce ostroma?
Nem láttál, ó, tisztán.
Gogoltól már volt az Orr,
Most Köpönyeg, Revizor
Szerepel a listán.
Nem látom, mi folyik odakünn,
Kezemben a Bűnhődés és Bűn,
Le sem bírom tenni.
Csehovtól egy dráma,
Erről szól a fáma,
Csak merjek közben enni
(ételem margarin, a Ráma)
A lista végére értünk, nohiszen!
Az utolsó a Vadkacsa, Ibsen,
Mehetünk már olvasni
Törióra
Most akkor Raszputyin a cárért elszánt,
Megbízható, vagy csak egyszerűen álszent?
Halála előtt nem vallott színt,
Ez rengeteg tudóst bosszant.
Úgyis mindegy, ha már megszűnt,
De magmaradt a kérdés viszont:
Figyeljünk-e meg minden perszont,
Aki párszor náthásan tüsszent?