58. szám 2008. június
Hogyan készítsük ki a családunkat
vagy ha egy kis felfordulást szeretnénk
Anyu épp hazajön a fárasztó munkából, mesélné el a problémáit, amikor mosolyogva eléállsz, hogy a konyhában kiégett a villany. De igazából nem is baj, mert nincs itthon semmi kaja, szóval be se mész a konyhába, de ha már a problémáknál tartasz, a hajegyenesítő is most romlott el, pedig te este buliba szeretnél menni, és így azért mégsem lehet elmenni (ezt inkább lányoknak). És akkor anyunak szép lassan le fog minden esni, először azért akad ki, mert mi az, hogy nincs itthon semmi kaja, van itthon tojás, miért nem csináltál rántottát, vagy ott van a zsömle, azt meg lehet pirítani, és úgy is ehető. De ha nagyon finnyás vagy, el is lehet menni a boltba. Ekkor reagál arra, hogy kiégett a villany: ha kiégett a villany, menj ki a spejzba, cseréld ki, vagy én nem tudom, de nekem ne mondd. És te ma este sehova nem mész, mert jönnek vendégek, és akkor itthon kell lenni. A hajegyenesítőt már meg sem említi. Közben arcodról lehervad a mosoly, és – még nyugodt hangon – azt mondod, hogy nem volt nálad pénz, csak zsebpénz, azt meg nem költöd kajára, mert mindig elfelejti visszaadni. A villanykörtét nem merted becsavarni, mert már elfelejtetted, hogy fel vagy le volt kapcsolva, ezért nem mertél hozzányúlni. Most a hangerőd már kissé erősödik, mert mi az, hogy te nem mehetsz el este, már meg van beszélve minden, fél hétkor találkoztok a HÉV-megállóban, és milyen jó lesz, amúgy is a legjobb barátnőd/barátod szülinapja van, oda muszáj elmenni. Még azt is megemlítheted (ha lány vagy), hogy már a szomszédtól kölcsönkértél egy hajegyenesítőt. Akkor anyu azt mondja, hogy nem, szó sem lehet róla, a vendégek már milyen rég láttak, muszáj itt lenni. Jó, akkor megpróbálsz kompromisszumot kötni, kicsit később mész el a buliba, puszi-puszi a vendégeknek, meg igen, köszönöm, tudom, sokat nőttem, aztán elmész a buliba. Itt anyut, mondhatni, matthelyzetbe hoztad, mert ez mindenkinek megfelel, végül beleegyezik, de te megemlíted neki, hogy félsz a sötétben, a HÉV-megálló meg messze van…
Másik hatásos veszekedés, ez reggel történik, amikor mindenki fáradt, ez a legjobb, mert akkor mindenkivel össze lehet veszni. Reggel csörög az óra, kikapcsolod, visszaalszol, kicsit később bejön a tesód, hogy hééééééé, kelj már föl, már X idő van. Jó, jó, nem kell így ordítani, mindenkivel megesik, hogy szunyókál még egy kicsit reggel, mindjárt kész vagy. De akkor eszedbe jut, hogy nincs tiszta pólód, amúgy is, ma valami jobbat szeretnél fölvenni, akkor átmész a tesódhoz, szépen rámosolyogsz (legalábbis, amennyire szép lehet egy reggel hatórai mosoly), lécci-lécci, add ide azt a pólót, amit a múlt héten vettél, mert az nagyon jól áll, és most ő úgyse veszi fel. Ekkor ő teljesen kiakad, hogy dehogy is, az az övé, nem kell mindent elvenni. Ha nem túl fáradt, felveheted vele a meccset, de lehet, hogy most te fogsz veszíteni. Ettől, hogy veszítettél, még morcosabb vagy, ezért letámolyogsz, ahol anyu épp szárítja a haját. Akkor bemész, megkérdezed, meddig szárít hajat, mert te fogat szeretnél mosni, ha anyu is elég morcos, elkezd kiabálni, és kiküld, hogy most ő van benn, menj a másik fürdőszobába, vagy menj át a szomszédba, neki mindegy, de szépen kell beszárítania a haját, mert ma a főnökkel találkozik. Bár vesztesen, de megoldasz mindent, épp már a készülődés vége fele jársz (jaj, még a matekfüzet maradt ki), amikor apa elkezd pattogni, hogy neki mennie kell, ő elkésik, őt várják, igyekezz már, miért vagy ilyen lassú. Na, ha most ő kezdte, te nem hagyod annyiban, csak hogy ne mondhasd, hogy esetleg valaki kimaradt. Még hogy te lassan készülődsz, te nem tehetsz semmiről, ma egyébként is később keltél föl, mert a tesód nem szólt, a fogmosásra is várni kellett az anyu miatt, és a kutya már megint szétpakolta a cipőidet, azt is keresni kellett. Apa (sajnos) nem olyan fáradt, hogy felvegye a vitát, így megfogja a cuccait és kimegy a kocsihoz, hogy akkor majd hátha gyorsabb leszel. Igazából nem, de ő reménykedik…
Megjelent: Hírpong, 2008. április 3.