58. szám 2008. június
A reggeli nyitás
Mindenki tudja, mi az a nyitás. Azt is tudjuk, hogy milyen, hiszen minden reggel részt veszünk ilyenen. Azt viszont kevesen tudják, hogy ez más évfolyamokon hogyan is zajlik. Mi most megpróbálunk betekintést adni a különböző évfolyamok reggeli programjaiba.
Nyitások – best of nyolcadik
A nyolcadikos nyitásoknak azon része, melyekre beértem, általában érdekfeszítő volt. Mindenesetre azért kicsit válogatnia kell a szerzőnek annak érdekében, hogy csupán a legizgalmasabb reggeli tizenöt percekről számoljon be tömören és velősen.
Ritkán van szerencsém nyitásokon részt venni, mivelhogy a budapesti közlekedés csodáit élvezem reggelente, és a kocsiban ülve, a zöld lámpára várva 8:13 körül csak ábrándozhatok arról: miről is maradtam le ma, ami helyett csak megrovó tanári pillantásokban lesz részem.
De természetesen ez nem egy állandó statisztika, így nyugodtan tudok saját élményeimből is meríteni, amikor a legjobb nyitásainkat említem. Nosza, rajta!
Az évfolyam nagy része szívesen emlékezik arra a nyitásra, ahol egy Csáth Géza-novellát (Anyagyilkosság) olvastak fel nekünk. Elég érdekes volt a történet (két testvér, valami bagoly megölése, egy lány, akit, azt hiszem, fel akartak a srácok boncolni, meg az anya, akit valamiért megölnek a korábban említett kedves gyerekei). Már rég volt, jöjjön hát egy frissebb, ami úgy egy hónapja történt: A projektort behozták, beraktak egy lemezt, és a patrónusok felkonferálták a következő nyitást: Pixar animációs filmeket fogunk nézni.
A fél évfolyam dőlt a röhögéstől a vetítés alatt. A másik fele kőarccal ült. Egyszercsak valaki kihúzta a projektort, és ezzel idő előtt véget vetett a nyitásnak. A projektor újbóli bekapcsolásához ugyanis percek szükségesek – és ennyi idő nem állt rendelkezésünkre, a tesióra közeledtének híre a felüléshegyek rémével társítva mindenkit kipucolt a közös térből.
Másnap folytatódott a megszakadt vetítés, többek közt a Geri’s game című (ha jól tudom, ráadásul díjazott) rövidfilmet láthattunk. Aki engem is és a filmet is ismeri, már mosolyoghat az egyértelmű párhuzam miatt: egy öregember ugyanis magával sakkozott egy parkban, és… Nem árulom el, az interneten mindenki megtalálhatja magának a vicces filmecskét.
Én személy szerint azokat a nyitásokat élveztem, amikor Iván tanár úr néhány érdekes dolgot feltaláló, ámde kevéssé ismert emberről tartott előadást – többek közt az eszperantó nyelv kitalálójáról, Zamenhofról.
Én a Koszovó függetlenségének kikiáltása okán, erről a témáról tartott nyitást is élveztem, érdekes eszmefuttatásokat lehetett utána gondolatban lefolytatni.
Volt olyan nyitás is, amikor az ARC plakátkiállítás legjobb alkotásait mutatták be nekünk kivetítve, nekem legjobban az „A Photoshop húsz évvel megfiatalítja önt!” témájú plakát tetszett, ha jól emlékszem, az évfolyam nagy része szintén elégedett volt azzal a poénos plakáttal.
Mindenesetre azért nálunk is vannak szimpla, hírközlő nyitások, ahol ritkán történnek izgalmak. Azonban ezekért a gyöngyszemekért érdemes fél órával korábban iskolába indulni.
LAPZÁRTA UTÁN ÉRKEZETT: A huszonnyolcadikai, péntekre eső nyitáson Laffi azt a bűvésztrükköt szándékozta előadni, amikor egy ember átbújik egy papírlapon – talán az olvasók is ismerik, én bélyeggel olvastam róla. Nos, először valami félrecsúszott, mert a lap nem akart girlanddá szétbomlani, konzekvensen összetapadt középen. Ezek után a visszafojtatlan mosolyok közepette a patrónusok lázas tanácskozása után Laffi új lapot vett elő, ollóját kezébe vette, és… Megint nincs eredmény. A gyerekek közül páran már nevetnek, de már mindenki vigyorog. Ekkor Iván tanár úr megtalálta a megoldást, Laffi a lap másik oldaláról kezdte vágni a harmadik lapot, de megint nincs eredmény, így a kacagó évfolyamnak ezek után lemondóan kiadta az „utasítást”: Menjetek!