58. szám 2008. június
Nyitótábor-szervezés
Mint minden évben, a hetedikes nyitótábor megszervezése idén is a kilencedik évfolyam feladata, és ez az évfolyam most az én évfolyamom. Hogy ez hogy is néz ki, azt a felettünk lévő évfolyamok tudják, de az alattunk lévők nemigen. Úgy gondolom, mindenki emlékszik a saját nyitótáborára, én csak a sajátomról tudok mesélni. A mi nyitótáborunk, amit a most végző évfolyamról készített 10 ember, fergetegesen sikerült. Rengeteg érdekes, vicces, szórakoztató feladat, játék volt. Ezekkel sikerült valamilyen szinten megismernünk a társainkat, patrónusainkat. Persze azt gondoltuk, hogy rengeteg munka volt abban, hogy ez ilyen jól sikerült. Két éve csak gondoltuk, de mára az évfolyamról egy jó pár ember már tudja is azt, hogy milyen nehéz feladat egy ilyen tábort megszervezni. Eszméletlen sok munka, energia kell hozzá. De kezdjük a legelején. Már az évet is úgy kezdtük, hogy tudtuk, ebben az évben az egyik legnagyobb projekt a táborszervezés lesz. Elmondták, hogy körülbelül április elején kell leadni a pályázatokat. Az évfolyamunkon sokan máris munkához láttak, mivel szűkösnek gondolták ezt a 8 hónapot. Ám a pályázók másik fele kicsit halogatta a munkát. Én egy ilyen csoportba tartoztam. De úgy gondolom, ez nem jelent semmit, hogy ki mikor kezdi el a munkát. Mi a határidő előtt olyan másfél hónappal kezdtünk el összeülni, dolgozni. Az első feladat az volt, hogy kitaláljuk a keretmesét. Számunkra ez volt a legnagyobb feladat. Volt egy alapötletünk, de azt pontosítani kellett, hogy mindenki a saját elképzelését meg tudja valósítani a mesében. Mikor készen volt a mese, a játékokat és a foglalkozásokat már nagyon könnyen és gyorsan kitaláltuk, úgy, hogy azok illeszkedjenek a meséhez. Sokat kellett sajnos válogatnunk közülük, hiszen akkor már csak 5 nap állt a rendelkezésünkre ahhoz, hogy megvalósítsuk a terveinket. Sok mindenre figyelnünk kellett: fontos volt, hogy a gyerekek minél jobban megismerjék egymást és a tanárokat, fontos volt a kreativitás, és legfőképpen az, hogy jól érezzék magukat a tábor alatt. A feladatok meglettek, a következő nagy munkánk a szálláskeresés volt. Ez sem lehetett akármilyen panzió vagy fogadó, ugyanis 70 embernek kellett úgy táborhelyet találnunk, hogy az ára beleférjen a keretbe, és azért ne egy lepukkadt szállás legyen. Nekünk ezzel óriási szerencsénk volt, mivel találtunk egy olyan szálláshelyet, ami remekül passzol a kerettörténetünkhöz. A busz ezután már gyorsan meglett, hiszen tudtuk, hogy hova kell mennünk, kiszámoltuk, hogy hány kilométer, válogattunk egy kicsit a busztársaságok között, hogy megtaláljuk a legolcsóbbat, legpraktikusabbat. Röviden és tömören, kész is a nyitótáborunk. A pályázatokat március 31-ig kellett leadni. Ezután mi csak vártunk, és reménykedtünk, hogy egy olyan tábort sikerült kitalálnunk, ami megnyeri a leendő patrónusok szívét, hiszen a többi pályázó is keményen dolgozott azért, hogy ők nyerjék meg a pályázatot.
A nyitótábor pályázata, annak témája és a nyertes csapat kiléte titkos mindaddig, amíg a szervezők fel nem veszik a kapcsolatot a leendő hetedikesekkel.