58. szám 2008. június

Az utolsó Potter

Mikor megtudtam, hogy mikor fog megjelenni a hetedik könyv, alig vártam, hogy a kezemben tarthassam. Majd mikor eljött ez a nap, és elolvastam, azt kívántam, hogy bárcsak ne most lenne vége. Vége van. Ez a mondat csak akkor tudatosult bennem, mikor már vagy tizedjére olvastam el az utolsó mondatot („minden rendben volt körülötte”), de valahogy még így sem akartam elhinni. Az elkövetkező pár napban mindenki ezt a könyvet bújta, az iskolában, a buszmegállóban, sőt egyesek még gyaloglás közben is. Úgy gondolom, már mind nagyon kíváncsian vártuk, hogy vajon ki fog meghalni a történet végén. Jómagam talán egy kicsit csalódott voltam, őszintén szólva nem igazán erre számítottam. Volt egy olyan érzésem, hogy az igazán jelentős események a könyv vége felé történnek, és nekem az első fele egy kicsit unalmas volt. Igazából szerintem Rowling úgy tartotta fenn az ember kíváncsiságát, hogy utalásokat tett bizonyos dolgokra, amik csak a könyv végén derültek ki, addig viszont csak tippelni lehetett. És hát lássuk be, ez nagyon jó taktika volt tőle. Nekem kicsit hiányzott az a varázsa az egész történetnek, ami az első részekben még megvolt. Az első kötetekben az egész sztori olyan meseszerű volt, de ahogy haladtunk az idővel, a könyv is úgy veszített a varázserejéből, hiszen a hetedik rész már csak a gyilkolászásról szól. És még a könyv hátuljára is ráírták, hogy 12 éven felülieknek. Kicsit úgy éreztem, mintha Rowlingnak elfogyott volna a fantáziája a kötetek végére. De most már elég a rossz kritikákból. Ami nekem nagyon tetszett, az az volt ennél a könyvnél, és a többinél is, hogy mindig történik benne valami, amire nem is számítana az ember. Szeretem, hogy úgy van megírva a történet, hogy el lehet képzelni az egészet, hogy néhány rész a fantáziádra van bízva. Ugyebár említettem, hogy egy kicsit unalmas volt az első fele. Nos, igazából nem úgy volt unalmas, mint ahogy például egy kötelező olvasmány unalmas tud lenni. Az egész történet úgy van kitalálva és megírva, hogy ha van is benne olyan rész, amin mondjuk az ember nem rágja le a körmét, és tényleg unalmas, azért van benne valami olyasmi is, ami hajtja az embert, és úgy érzi, hogy muszáj tovább olvasnia. Ez köszönhető az utalásoknak, és persze Rowling zsenialitásának. Akárhogy is legyen, minden rossz kritika ellenére nekem ez marad a kedvenc könyvem, és biztos vagyok benne, hogy még vagy százszor is el fogom olvasni, mert számomra ez a regény sosem ér véget.

Laczi Zsófia

J. K. Rowling:Harry Potter és a Halál ereklyéi (Animus Kiadó, 2008)
620 oldal, 4690 Ft