58. szám 2008. június
Szabó Attila-féle színjátszó
Év elején én is tagja voltam a csapatnak, de azóta távoztam a társulat berkeiből. Ennek ellenére vállalkoztam arra, hogy egy cikket megírjak szerény ismeretanyagom alapján.
Amikor annak idején távoztam, egy oka volt: nem igazán azt kaptam, amire vártam. Nem rossz volt, csak más, és mivel már egy délutánomat feláldoztam a Szubjektívre, ennyit nekem nem ért a maradás – így távoztam, kissé felkavarva állítólag az ottani viszonyokat.
Én ugyanis amolyan Beugró-féle (annak ellenére, hogy a műsor akkor még nem létezett), improvizatív alapon működő színjátszásra vártam, és nem így alakult. Sajnálatos módon a résztvevőknek pár szombatot a darabok érdekében be kell áldozniuk, ugyanis Attila néha nem tud bent lenni péntekenként. Ami azt illeti, egyszer még én is megértem egy helyettesítést a második foglalkozásnál. Istenem, de rég volt!
A színjátszás művészi oldalát vizsgálgatván olyan gyakorlatok voltak, mint szavak helyett számok használata, a teremben való körbejárás anélkül, hogy nekimennénk a többieknek, különféle egyéb produkciókkal vegyítve, és további jópofaságok. Egyszer volt csupán szerencsém jeleneteket látni, azt élveztem.
Nos, a közelgő előadás témájáról nem sokat tudok mondani (szupertitkos), de lehet, hogy improvizatív alapokra épül – de ez sem biztos… Semmi sem biztos, ahogyan a színpadon sem, a színészetben sem, és ahogy az átírt népdal mondja: „Egy esztendő nem a világ, lehet próbálni!”
Színjátszókör (Szabó Attila)
Péntekenként 14:30-tól