58. szám 2008. június
Tanárértékelés, kicsit máshogy
Szinte minden AKG-s diák tudta, mi is az a tanárértékelés, kivéve a hetedikeseket és a művészeti tagozat tanulóit, de ez érthető, hiszen nekik ebben az évben volt először ez a rendhagyó AKG-s esemény. Minden évben egyszer lehetősége van minden diáknak értékelni a szaktanárait, patrónusát. Ez úgy zajlik, hogy beül az egész kupac a kupacterembe, kap egy lapot, ahol a szaktanárokat kell öt szempont alapján értékelni egy 7-es skálán. A patrónusokat hasonlóan, csak ott más szempontok alapján. Viszont a 2008-as év változást hozott a tanárértékelés eljárásában. Most már szöveges értékelőt is kell adnunk a tanárokról, úgy, mint ahogy ezt ők teszik minden diákkal, félévente. Még jó, hogy több diák van, mint tanár, ugyanis ha végiggondoljuk, hogy egy értékelőírásnál egy tanár hány értékelőt ír, abba még belegondolni is rossz. De azért azt figyelembe kell venni, hogy a tanárok a szöveges értékelővel a diákot próbálják segíteni. Nos, nekünk nem egyenként kellett megírni az értékelőt, és ez szerintem így jobb is, ugyanis ha a tanároknak kellene minden diák értékelőjét elolvasni, az lehet, hogy hasznos lenne, de nagyon időigényes. Erre a problémára az lett a megoldás, hogy a csibében írják meg az emberek, méghozzá úgy, hogy akik egy csoportban vannak, azok együtt írnak az őket tanító tanárokról. A 9. évfolyamon ez így lett megoldva, ami szerintem egy roppant jó választás, mert a tanár arról fog egy képet kapni, hogy a kupac, a tanulócsoport mit gondol az órákról, mi tetszik nekik vagy mi nem. Ez megkönnyíti a csoport tanítását, és a tanár így jobban tudja kezelni a csoportot nehezebb helyzetekben is. Ezenkívül nekünk, diákoknak is jó, hogy végre nemcsak szám alapján lehet értékelni a tanárokat, hanem végre egy kicsit tudjuk olyan irányba mozdítani a tanár hozzáállását, tanítási módszereit, ami nekünk is jó. Amikor az évfolyamunk elkezdte írni a szöveges értékelést, rájöttünk, hogy ez nem kis feladat. Nagyon nehéz úgy megfogalmazni a gondolatainkat, hogy az elfogadható legyen mindenki számára, mindenkinek a véleménye benne legyen. Ráadásul sokszor találkozik két ellentétes vélemény, amit nehéz közös nevezőre hozni. Bár én úgy gondolom, hogy ennek meglesz az eredménye, és végre a tanárok is egy jobb, teljesebb képet kapnak a munkájukról, ami a diákoknak is kedvez.