58. szám 2008. június Vágy és vezeklésEzt a filmet már rögtön a premier után meg szerettem volna nézni, de a sors közbeszólt, és így már csak az egyik későbbi vetítést sikerült elcsípnem. Így aztán gyorsan meghívtam az egyik barátnőmet, és a tavaszi szünet szerdáján délben találkoztunk a Mammut előtt. Mivel úgy gondoltuk, nem lesz nagy tolongás, csak a helyszínen vettük meg a jegyeket, és az alkalmat megragadva kipróbáltuk a duplaszéket. Mivel volt még egy kis időnk, mindketten elnyaltunk egy fagyit is. Megérzéseink egyébként nem csaltak, ugyanis összesen heten voltunk a vetítőteremben, mikor kialudtak a fények.
Az az igazság, hogy elég sokfélét hallottam a filmről, mielőtt megnéztem volna. A történet végét nem ismertem, így aztán nem tudhattam, beteljesül-e a két fiatal szerelme. Egyébként a film nem a hagyományos hollywoodi happy enddel végződő tündérmese, és aki Keira Knightley neve láttán ezt gondolná, azt gyorsan ki kell ábrándítanom. A mű három életszakaszban ábrázolja a főszereplőt, Brionyt. Először mit sem értő kislányként (Saoirse Ronan), majd bűnbánó és vezeklő fiatalként (Romola Garai), végül pedig megbékélt idős hölgyként (Vanessa Redgrave). Mindhárom alakítás nagyon kifejező, és a többi színész is tartja a színvonalat, nem ront semmit az összhatáson. Az egyik legromantikusabb jelenet közepén a terembe beszűrődő hangos Sweeney Todd-téma annál inkább. A Vágy és vezeklés egyébként nagyon jól felépített film, habár volt benne néhány eltúlzott, már-már a nyálas felé közelítő jelenet. Ezzel együtt nekem nagyon tetszett, azoknak ajánlanám, akiknek nem kell mindenáron happy end. Vágy és vezeklés (Atonement, 130 perc, 2007) |