59. szám 2008. november
Cirkuszoló
Pintér Áronnal, akiről most írni fogok, egy iskolába jártam. Egy házban lakunk, így átmehettünk egymáshoz, nagyon jó barátok voltunk. Amikor nála voltam, sokszor játszottunk cirkuszosat. Akkor az még csak egy komolytalan játék volt, az alsós kisgyerekek szórakozása, de most már ez a cirkuszos játék a valóságban játszódik le.
Vidáman mentem le a lépcsőházban, hogy de jó, hogy
találkozhatok vele, már olyan régen beszélgettünk. Áron kedvesen fogadott. A
szobájába lépve láttam, hogy cirkuszos eszközeinek, buzogányainak, kalapjainak
készlete jócskán gyarapodott az előző évekhez képest. Leültem az ágyán, és
elkezdtük az interjút.
Mint minden kisgyereket, Áront is sokszor vitték a szülei cirkuszba. Akkor még félt a gyerekeket hívogató, színesen kifestett nevető vagy épp szomorú bohócoktól. Első osztályos volt, amikor a cirkusz egyik előadása magával ragadta, és később már csodálattal tekintett erre a világra.
2006 nyarán Áron elment egy cirkusztáborba, és ott ajánlották fel neki – látván tehetségét –, hogy menjen el az artistaképzőbe. Így már abban az évben, 12 éves korában felvételizett oda. Komoly követelményeknek kellett megfelelnie ahhoz, hogy nagyon sok gyerek közül bejuthasson a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola és Szakiskolába. Kézen és fejen kellett állnia, húzódzkodás volt, lábemelés és kötélmászás, mi több, még spárgába is le kellett mennie. Ide általában hajlékony, tornára járó gyerekek jönnek felvételizni ötödikes korukban. Áron bohócnak tanul szorgalmasan, az ő különös világuk fogta meg őt. Előadásaikat hetekig tanulják, nagyon sokszor gyakorolnak, próbálnak. Fellépései előtt izgulni szokott egy kicsit, de a színpadon teljesen feloldódik. Fellépő ruháikat saját varrodákban készítik, az előadáshoz illően minden összepasszol, a jelmezek, a kellékek színei és a zene. Az előadásokat tanáraikkal együtt szokták kitalálni, az ötlet származhat a diákoktól, de a koreográfiát mindig az oktató tanítja be. Áronnak nagyon nehéz egyeztetnie az iskolát az artistaképzővel, mivel művészeti tagozatra jár, és ez azt jelenti, hogy délután is számos órája van. Sietnie kell az artistaképzőbe, néha még el is késik az órák elejéről. Az előkészítősöknek 6 fajta órára kell járniuk: táncra, színészmesterségre, pantomimra, akrobatikára, függőszerre és zsonglőr órára. Egy nap négy órájuk van. Negyediktől nyolcadik osztályos korig előkészítőre járnak, és gimnáziumi éveikben már szakosodnak, azaz kiválasztják azt a mesterséget, amik szeretnének lenni. Sokan bohócnak, zsonglőrnek, föld- vagy légtornásznak tanulnak. Neki jövőre kell szakosodnia, és mint már említettem, a bohóc szakmát fogja tanulni. Tanárai nagyon szigorúak, főleg mert februárban lesz a szakosító vizsgája.
Otthon is sokat szokott gyakorolni, tud zsonglőrködni, buzogányt, karikát és labdát használni, sőt még egykerekűzni is, amit egy fél év alatt tanult meg. Sokszor mentek már fellépni, többek között áruházak születésnapjaira, önkormányzatokhoz és még számos más helyre is.
Nyáron felléptek a Kapolcson megrendezett Bűvészeti napokon
is, előadásukat én is megnéztem, egyszerűen lenyűgözött, amit ott láttam. Nagyon
merésznek kell ott lenni, és rendkívül ügyesnek és tehetségesnek is. Áronnak is
nagy élmény volt ez a fellépéssorozat, mert egy hétig lakókocsikban laktak,
cirkuszi sátorban léptek fel és minden nap rengeteg ember nézte meg az
előadásukat. Szerintem azt is igen fontos megemlíteni, hogy a végzősökkel lépett
a porondra, mint egyetlen előkészítős diák. A Cirkuszfesztiválon is részt
vettek.
Szülei mindenben támogatják őt, még ha az elején nem is tetszett az ötlet nekik, hogy Áron a cirkuszban dolgozzon. Magyarországról számos híres artista ismert, a világhírű Cirque du Soleil előadásaiban is nagyon sok magyar szerepel. Áron kedvencei ennek a társulatnak az előadásai. Elárulta nekem azt is, hogy az állatokat nem kínozzák a cirkuszokban, hanem azokat a feladatokat végeztetik el velük, amelyekre ők képesek, amiket ők meg tudnak csinálni, s ezt ők játéknak veszik.
Áron a nehéz artistaképző mellett még trombitálni is tanul. Úgy gondolom, még nagyon sokra viszi az életben. Remélem, még több fellépését láthatom, mint világhírű bohócét.