59. szám 2008. november

Hola, Salut, Guten Tag!

A 11. évfolyam kisiskolájába belépve úgy érzi az ember, mintha egy több nemzetiségből álló társaságba kerülne. Az emberek, néha katalizátorként tanulva, „összevissza” beszélnek francia, német és spanyol nyelven. Ez nem meglepő, mivel idén a 11. évfolyamosoknak (elsőként a hétosztályos gimiben) nyelvi évük van. Cikkemben az érintett diákok és tanárok véleményét és saját tapasztalataimat írom le.

A nyelvi év nem egy szokványos év. De vajon hogyan lehetne definiálni? Ennek megválaszolásában az interjúalanyaim segítettek, akiket megkértem, hogy illessék egy jelzővel ezt az évet. A leggyakrabban elhangzott szavak a következők voltak: hasznos, nehéz, szuper, izgalmas, sehr gut, estupendamente. Szóval ez mindenki számára egy kihívás, ami élvezetes is lehet. De mielőtt még elvesznénk a részletekben, elmondom a kevésbé jártas egyénnek a mi kis speciális évünk lényegét.

Három nyelv közül (francia, német, spanyol) választhattunk, melyeket viszonylag nagy dózisban sajátítunk el, heti 18 órában. A választott nyelv mellett angol, média és tesióráink vannak. Minden nap kettőkor végzünk, ami az előző évekhez képest idillinek nevezhető. A korai befejezésnek ára van, napi 3-4 óra tanulás az ajánlott otthoni erőbefektetés. Bár a megkérdezettek elmondása alapján ezt az elvárást nem csak nekem nem sikerül minden nap teljesítenem… Remélem, ebből senki nem olvassa azt ki, hogy sikkes dolog nem tanulni, mert igenis fontos, csak nem mindig jut rá elegendő idő.

Az otthoni felkészülésen kívül az iskolában is lehetőségünk nyílik a gyakorlásra. Heti 3 alkalommal tanulószoba működik, ahol együtt, nyelvtanárok segítségével készülhetünk. Amellett, hogy izgalmas ilyen rendszerben nyelvet tanulni, félő, hogy bizonyos idő után monotonná válik nap mint nap ekkora intenzitással, egy témával foglalkozni.

Ennek elkerüléséért kb. 2 havonta kreatív hetek keretén belül szórakoztatóbb formában, lazább keretek között foglalkozunk a választott nyelvvel. Ez olyan, mint egy kisepocha, egy hétig tart a reggeli, 80 perces órában.

Természetesen a sok munkának és az erőfeszítéseknek eredménye is lesz, vagyis az év célja, hogy júniusra a tanulók tudása az A2-B1-es típusú nyelvvizsgaszintet elérje. A diákok közül többen szkeptikusak ezzel kapcsolatban, de sokan úgy gondolják, hogy sikerülhet, és a rengeteg tanulás célt ér. A tanárok véleménye szerint sem fogja mindenki ezen a szinten elsajátítani a választott nyelvet. Lesznek, akik lemaradnak, de a jobbaknak a középfokú nyelvvizsga is sikerülhet.

A megkérdezett évfolyamtársaim jelentős része úgy gondolja, csak rajtunk múlik, hogy mennyire vagyunk sikeresek. Ha eleget tanulunk és élünk a lehetőségekkel, pl. igénybe vesszük a tanulószobát, nincsenek akadályok. A tanárok is hasonló véleményen vannak. Szerintük a rendszeresség és az ismétlés a két legfontosabb dolog. A nyelvtanulás sok apró lépésből épül fel, többet ér, ha mindennap tanulunk egy kicsit, mint ha ritkábban, de több időt szánunk erre a kimerítően hasznos tevékenységre. Szóval itt nem elég reménykedni vagy a szerencsében bízni, egy kicsit több kell…

Összességében azt tapasztaltam, hogy az évfolyamtárasaim és a tanárok hasonlóképpen gondolkodnak a témáról. A többség szerint ez egy hatalmas kihívás, amiért érdemes küzdeni. „Az erő legyen velünk!”

Rikker Zsófia