Szubjektív

Tartalom

59. szám 2008. november

Holtak csarnokában

Nemrég egy érdekes plakát ragadta meg a tekintetem. Egy láthatóan félig megnyúzott emberi test szerepelt rajta fekete háttérrel. Valóban nem mindennapi eszközzel ismerteti testünk belső titkait a Bodies kiállítás, ezért is döntöttem úgy, hogy ezt látnom kell.

Borsos árat fizettem a belépőjegyért a VAM Design Centerbe, de az igen fejlett (és jócskán túlbonyolított) beléptetőrendszerből ítélve úgy gondoltam, van miért elkérniük a pénzt. Eleinte azt hittem, hogy a kiállítás valami igen bizarr művészetet igyekszik bemutatni a testek segítségével, de már az előtérbe kitett hatalmas ismeretterjesztő plakátok alapján hamar rájöttem, hogy valójában egy ijesztően élethű anatómiai tanulmányt állítottak fel. Maguk a testek egy alagsori helyiségben voltak, valószínűleg a fény- és porérzékenységük miatt. Már a lépcsőlejáró előtt furcsa, kellemetlen szag csapta meg az orromat, ami (remélem) a preparáló szer és nem a preparátumok szaga volt. A terem sötét volt, csak a testek voltak bevilágítva. Az első kiállítótérben a plakátokról is jól ismert, izmokig lehántott állapotban voltak a rokonszenves kínai kollégák (merthogy azok, hol máshol engedélyezték volna ezt, mint Kínában?), változatos pózokban, különböző izomkötegeiket megfeszítve. Mindenhol részletesen el volt magyarázva, hogy az adott szövetréteg éppen micsoda, milyen vastag, és miben játszik szerepet. Habár a vöröslő zombihordára emlékeztető embertömeg kissé ijesztőnek tűnhet egyes érzékenyebb lelkületű személyek számára, ez még mindig csak reneszánsz festészet volt ahhoz képest, ami ezután következett. Ugyanis a következő helyiség tele volt preparált belső szervekkel, amik között megfeketedett tüdőgarnitúrák és igen rossz állapotban lévő szárított szívek figyelmeztették a népet a dohányzás és az alkohol kétségtelenül káros hatásaira. Nem akarom lelőni a kiállítás összes poénját, aki kedvet kaphatott, az ennyiből is megtette, a többiek pedig nyilván nem szeretnék viszontlátni az iskolai menza amúgy is meglehetősen nehezen legyűrt ebédjét. Annyit azért még mondanék, hogy volt pár dolog, ami még az én edzett gyomromnak is kihívást jelentett. Vegyük csak példának a bugyborékoló folyadékban lebegő, különböző fejlődési állomásokban lévő, sokszor félig átlátszó embriókat, vagy azt a kissé kínos helyzetet, mikor távozásomkor az információs pultnál álló lány igen kedves mosollyal próbált meg rávenni, hogy ugyan, fogjam már meg a kezében tartott fél AGYAT, amit végül nem utasíthattam vissza (utána 5 percbe telt lemosni a kezemről a preparátum miazmás szagát). A sok furcsaság ellenére kár lett volna kihagyni a kiállítást, különleges élmény volt, és érdekes volt látni, hogy hogyan nézek ki belülről, részekre bontva. December 31-ig látható Magyarországon, van még időtök megnézni. Mindenkinek ajánlom, akit érdekel az orvostudomány, vagy kissé morbid (vagy legalább erős a gyomra), esetleg csak érdekli, hogy mi mozgatja földi porhüvelyét.

Kocsubej Alexander

Bodies - A kiállítás
VAM Design Center, VI. Király utca 26.
Minden nap 10-20 óráig