59. szám 2008. november
Kilencedikes témahét
7:30-kor találkoztunk a Keletinél, ami azt jelentette, hogy
nekem 6-kor kellett kelnem. Szóval felkeltem, elköszöntem mindenkitől, és
elindultam apával. Amikor megérkeztem, alig ismertem rá az évfolyamra. Egyesek
nagyon sokat változtak a nyár alatt. Még vártam tíz percet, és megláttam Dórit
és Ágit. Nagyon örültem nekik, főleg, hogy annak ellenére, hogy ők a legjobb
barátnőim, csak egyszer vagy kétszer találkoztunk a nyáron. Majd elindultunk a
vonat felé, közben én azt hajtogattam, hogy tök olyan, mint a Roxfort expressz,
és ezzel sikeresen az őrültbe is kergettem mindenkit. De nem tehetek róla, ha
vonaton vagyok, mindig ez jut az eszembe. Amikor felszálltunk, nagy örömömre
észrevettem, hogy kupék is vannak. Ezen a vonaton két órát mentünk, utána egy
másikon felet, majd busszal egy órát. Mikor megérkeztünk és megtörtént a
szobabeosztás, legszívesebben ledőltem volna az ágyra és aludtam volna, de hát
nem tehettem meg, mert már kezdődött is az első program. Legelőször elmondták a
fontos tudnivalókat, mint például, hogy most pontos rendszer lesz – a
feladatokkal lehet pontokat gyűjteni – és a szokásos, aki iszik, cigizik, az
megy haza szöveget. Két kiselőadást hallgattunk meg ezután, itt jegyzetelni
kellett. Mikor már ezeken is túlestünk, választani kellett a programok közül. Én
a Mátra természeti képét választottam (az érte a legtöbb pontot). Ezzel már első
nap foglalkoztunk. Leveleket és virágokat gyűjtöttünk, és meghatároztuk őket.
Dög unalom volt. Olyan hét óra körül volt a vacsi, arra nem nagyon emlékszem,
hogy mi volt, csak arra, hogy nem ízlett. Este lehetett filmet nézni, de én
inkább hajat mostam. Másnap nagyon korán keltem, de még így sem értem el a
reggeli filmnézést (az orrom előtt csukták be az ajtót). Emiatt visszamentem a
házba, hogy még pihenjek. Ennek viszont az lett a vége, hogy a tornát is
lekéstem (reggeli futás volt). De ezt már nem hagytam annyiban. A többiek a
tábor előtt futottak, és mikor Marsi tanár úr nem nézett oda, átmásztam a
kerítésen, és beálltam a többiek közé. Majd reggeli után, ami szerintem szintén
nem volt túl jó, elindultunk a túrára. Két túra közül lehetett választani, volt
egy hosszú és egy rövid. Én a hosszút választottam, azt képzelve, hogy a hosszú
megy fel a Kékesre, a rövid pedig nem. Hát sajnos ez a két lehetőség a
lemenetelre vonatkozott, ami azt jelentette, hogy mindenkinek fel kellett menni
a Kékesre. Miután nagy nehezen, majdnem az utolsók között felvonszoltam magam és
kidőltem a füvön, megtudtam, hogy van egy órányi szabadidőnk. Kétségtelen, hogy
ez volt a legjobb ebben a napban, habár ezt még akkor nem is tudtam. A pihenő
végén felmentünk a TV toronyba, ahonnan én nem mertem lenézni a tériszonyom
miatt.
Pár csoportfénykép után már indultunk is le. Azt hittem, hogy simán
lemegyünk, kapunk jó sok pontot, és pihenünk – hát nagyot tévedtem. Lefele úton
nagyon lemaradtam egy lánnyal, előttünk pedig két fiú ment. Pár perc múlva
leértünk egy kereszteződéshez. Fogalmunk sem volt, hogy merre menjünk, így hát
megvártuk a mögöttünk lévőket. Felhívtuk a Marsi tanár urat, és megkérdeztük,
hogy merre tovább. Kiderült, hogy nincs semmilyen kereszteződés, és eltévedtünk.
Ennek az volt az oka, hogy nem vettük észre az utat, ahol le kellett kanyarodni,
így hát vissza kellett menni és meg kellett keresni. A többiek már jóval
előttünk voltak, így hát heten maradtunk. Egyébként vicces volt, legalábbis én
nagyon élveztem. Mikor nagy nehezen visszajutottunk, annyira fájt a térdem, hogy
nem bírtam állni. Este egy érdekes programon vettem részt. Lepkepreparálás volt.
Annak ellenére, hogy nagyon sajnáltam a lepkéket, élveztem. Szerintem a szerdai
program volt a legjobb. Akik a Mátra természeti képére jelentkeztek, elmentek
Gyöngyösre a Mátra Múzeumba. Nagyon örültem, hogy végre egy kicsit
kiszabadulhatok a táborból. Busszal mentünk Gyöngyösre, ami egy óra volt. Ott
eltartott egy darabig, amíg megtaláltuk a múzeumot, ami szerintem nem volt túl
izgalmas, de ettől függetlenül jó buli volt. Visszamentünk a buszhoz, ami csak
két óra múlva indult. Ági, Dóri és én láttunk egy táblát, ami egy Török kávézót
hirdetett, de sehol sem találtuk, így hát jobb híján beültünk egy
McDonald’s-szerűségbe, ahol találkoztunk Mariann tanárnő két lányával. Amikor
visszaértünk a táborba, elmentem halászni Dórival. Kb. két órát álltunk a
vízben, és próbáltunk valami halat fogni (ugyanis kellett egy kiállítást
csinálnunk). Nagy nehezen fogtam egy védett halat, amit vissza is kellett
engednünk. Ezen a napon jöttek a 10.-esek, este pedig volt velük egy focimeccs.
A lányfocit mi nyertük, de a fiút nem. Másnap elmentünk Recskre, ahol volt egy
kényszermunka-tábor, és egy bácsi tartott nekünk előadást. Szerintem az egész
nagyon megrázó volt. Délután a Mátra természeti képéhez csináltuk a kiállítást,
és egy tanösvényt. Nekünk tábortűz volt este, ami szerintem jó volt, csak a
nyársonsültek nem voltak túl finomak, amiket ettünk, mert vagy meg voltak égve,
vagy nyersek voltak. Másnap nem volt semmi különösebb dolog, ugyanis mentünk
haza. Csináltunk csoport- és csibefotókat, majd buszszal elmentünk a vonathoz,
és indultunk haza. Szerintem a tavalyi tábor jobb volt, habár ez sem volt rossz,
de ez kevésbé tetszett.
fotó: Hann Luca