59. szám 2008. november
Krízis – az űrlények támadnak
Az alábbiakban a Crytek (a Far Cry játék fejlesztői) általam nagyszerűnek vélt PC-s játékáról, a Crysisről lesz szó. Aktualitását az jelenti, hogy szeptemberben megjelent a játék kiegészítője, a Crysis Warhead. Cikkem végén kiderül, hogy milyen jó játék ez, de még a legnagyobb játékokba is csúszhat pár banális hiba, amiket egy kis odafigyeléssel egy nap alatt kijavíthattak volna.
Vegyünk egy olyan játékfejlesztési technológiát, ami talán
csak a Crytekre (vagy még az Epic Gamesre) jellemző, keverjünk hozzá First
Person Shooter (FPS) fílinget (azaz egy olyan szimulátort, amivel úgy érezheted,
hogy te lövöldözöl), majd tálaljuk futurisztikus témákkal és olyan
ínycsiklandozó dolgokkal, mint a Vista-kompatibilitás. Ez a Crysis röviden.
Grafikailag a játék megközelíti a mai játékfejlesztési technológiák csúcsát. Különösebb grafikai hiba nincs is benne, eltekintve a többjátékos mód csúnya húzásától (konkrétan, hogy szaggat, pedig elég kemény vasam van). Szerintem nem jó megoldás a legjobb képi beállításokkal futtatni a Crysist, mivel akármilyen videokártyád van, többjátékos módban szaggatni fog erősen. Ha már képi látvány, beszéljünk egy kicsit a játék borítójáról is, ami szerintem nagyon jól el lett találva. Tükrözi, hogy mit várhatunk, láthatunk jövőbeli technológiát, ködöt, trópusi szigetet és egy földönkívüli kultúrát.
A Crysis története remekül el van találva. Nagyon sok embert hallottam már arról beszélni, hogy milyen rossz a Crysis, csak a grafikája jó, története nincs is (bár nem tudom, mióta híresek az FPS játékok arról, hogy remek történeti világuk van). Szerintem a karakterek jelleme, mindene megfelelően van kidolgozva egy FPS játékhoz képest. Főleg, hogy jelenleg az FPS játékok háromnegyede második világháborús. Dióhéjban a történet arról szól, hogy 2020-ban egy szigetre hatalmas meteorit zuhan, ezt egy amerikai kutatócsoport szeretné megvizsgálni közelebbről, ami a koreaiaknak nem tetszik. A konfliktus máris történelmi alapokon ad okot a lövöldözésre. Persze később kiderül, mi van abban a meteoritban: földönkívüli kultúra.
CryEngine2, ez a neve annak a grafikus játékmotornak, amivel a Crysist készítették. Beszéljünk kicsit a játék legbámulatosabb részéről, a fizikáról. Persze, mint minden játékban, itt is vannak kisebb hibák, de vannak egészen bámulatos dolgok is. Belelövök a fába párszor, és az pont abban a pontban fog kidőlni, ahol belelőttem. Esőben tárgyakról lefolyó víz, leomló hegy, miközben a hegy gyomrába kell mennünk. A CryEngine2 mérföldkő a játékkészítésben.
Különösen elkápráztatott a játékban az iszonyú jó hangulata. Beülsz a kocsiba, felpattansz a tetejére, és menekülés közben, amíg vezetik az alattad lévő autót, lőnöd kell az űrlényekre.
Azonban ennek a játéknak van egy olyan tulajdonsága, amit nem tudok mire vélni, ez pedig a játék nehézsége. Rólam tudni kell, hogy amatőr vagyok abban, hogy egy játékot végig tudjak vinni. Ilyenkor szoktam néha-néha csaló kódokat bevetni a nem túl fair dolgok ellen. Tehát könnyű fokozat, rendben. Már a második pályán ideges leszek, a végére feladom, és jöhet a csaló kód. Oké, hogy nekem nanoruhám van – ez az az új szerkezet, amivel olyan erős vagyok, mint öt ember –, de akkor se 60 ember lőjön engem. A játék nehézsége a nehéz és a lehetetlen közé skálázható. A játék befejezése „epikusnak” mondható, és ez egyben kiábrándító. Vissza kell mennünk a szigetre legyőzni a földönkívülieket, és ez a játék vége.
Pro: remek grafika, futurisztikus, kidolgozott történet
(FPS játékokhoz képest), versenyképes 3D engine.
Kontra: banális hibák (irányítás, fizikai csodák), nem
skálázható megfelelően könnyűre a nehézsége.