59. szám 2008. november
Témahét a szigeten
A nyolcadikos témahét témája a „Sziget” volt. Úgy indultunk
oda reggel, hogy fogalmunk sem volt róla, mi vár ránk. A helyszín Parádfürdő
volt, a Mátrában. Hétfő reggel a Keleti-pályaudvaron vártuk, hogy mindenki
megérkezzen. A kilencedikesekkel utaztunk együtt ugyanarra a településre, de két
különböző helyre. Mi egy erdővel körülölelt kis helyen voltunk, ahol volt egy
focipálya és egy félig kiszáradt kis patak is. Amint lepakoltunk és
megebédeltünk, a programok elkezdődtek. 4 törzsre voltunk felosztva, törzseink
lakóhelye szerint: patak, hegy, erdő és mező. A segítő szellemünk elmondta,
miképp kerültünk erre a szigetre (egy szörnytől menekültünk ide), hogy mi a
célunk, majd ki kellett találni a nevünket, a történetünket, a szokásainkat, a
nyelvünket, teremtéstörténetünket és még sok más ehhez hasonló dolgot. Aztán
szerszámokat is kellett készíteni. Ezután volt egy kis szabadidőnk, ami a
programok nagy többsége után így volt. Ekkor még azt hittük, miénk a világ, ám
hamar megbizonyosodtunk róla, hogy ez korántsincs így. Mert a bolt, ahol
vásároltunk volna, megszűnt. Szerencsére találtunk egy távolabbi kisboltot, ahol
valamennyire be tudtuk szerezni a dolgainkat. Vacsora után, ami egyébként nem
volt túl sikeres, megnéztük a Le a cipővel című film első részét, azután pedig
takarodó volt. Másnap reggel fáradtan ébredtünk. A délelőtti program nagyon
érdekesnek bizonyult. A feladat az volt, hogy tábort kellett építeni minden
törzsnek a kijelölt helyére. Sátrakat, szenthelyeket, totemoszlopokat
készítettünk. Úgy gondolom, ezt a feladatot mindenki élvezte. A patrónusok,
akiket segítő szellemeknek hívtak, végül kis kristályokkal díjazták a
munkáinkat. Az ebéd (ami most sem sikerült a legjobbra), majd egy kis szünet
után érdekes játék következett. Minél több információt kellett megtudnunk a
többi törzsről, de úgy, hogy nem beszélhettünk, hanem mutogattunk. Ezután egy
kis sport következett, majd a vacsora. Másnap, azaz szerda délelőtt tárgyakat
készítettünk, hogy később elcseréljük más törzsekkel, és úgy eladjuk. Ebben az
én csapatom volt a legeredményesebb. Ezt követően megidéztük a szellemeket, majd
a patrónusok előadása következett. Ebéd után megírtuk az angol szintfelmérőket,
aztán Kereskedők és kalózokat játszottunk. Kíváncsian vártuk, hogy mi lesz
ezután, a választ hamarosan meg is kaptuk: mi magunk főzünk. Minden törzs más
ételt készített, de előbb be kellett szerezni az ehhez szükséges hozzávalókat,
amit más törzsekkel kellett csereberélni. Miután ez megvolt, kezdődhetett a
főzés. Az ebédlőben nagyon erős hagymaszag terjengett, kolbász és más finomságok
illata. Készültek saláták, rablóhúsok, hamburgerek, szendvicsek, egyszóval ez
egy olyan étkezés volt, amiben nem találhattunk kifogást. Az ez utáni nap, a
csütörtök délelőttje lázas színdarabpróbákból állt. Délután pedig a törzsek
összefogtak, és leküzdve az akadályokat, majd megtalálva a négy ollót, győzelmet
arattak a nagy szörny felett. Majd megnéztük egymás színdarabjait. Este tábortűz
volt, nagyon romantikus, szép látvány. Másnap délelőtt kevésbé telt jól az idő,
a program ugyanis takarítás volt. Emellett azért akadt egy kis idő a vásárlásra,
majd azt követően a krónikaírásra. Ekkor megebédeltünk, majd indultunk vissza.
Azt hiszem, mindannyian sok új élménnyel tértünk haza.