59. szám 2008. november
Within Temptation
Szegeden fellépett a Within Temptation a SZIN fesztiválon (Szegedi Ifjúsági Napok). Mivel én nagy örömömre ott lehettem, most erről a nagyszerű koncertről fogok írni.
Már alig vártam, hogy eljöjjön ez a nap, de mikor arra
került a sor, hogy én és a barátnőm útra keljünk és lemenjünk Szegedre, bevallom
őszintén, egy kicsit fáradt voltam, tekintve, hogy mikor hazaértem a táborból,
már rögtön indultam is. De hát megérte. Mikor megérkeztünk Szegedre, először nem
igazán találtuk, hogy hol kell lemenni a fesztiválhoz, úgyhogy követtünk pár
embert. A bejutás után megkerestük a nagyszínpadot, ahol még Depresszió ment,
úgyhogy nem is mentünk túl közel. És mikor az énekes arra kért mindenkit, hogy
zúzzunk együtt, és csak mi álltunk unott fejjel, egy kicsit ferde szemmel néztek
ránk, de sebaj. Aztán két ráadás után vége lett a koncertnek, és mi elindultunk
a színpad felé, de már így is csak a negyedik sorba tudtunk állni. Öt perc
leforgása alatt annyi ember lett, hogy meg sem bírtunk mozdulni. Eközben én
végig azon nyavalyogtam, hogy nem az első sorban állunk. Nagy örömömre aztán
valahogy sikerült a harmadik sorba fúrnunk magunkat. Hirtelen valaki
felsikított, ezzel a szívrohamot hozta rám, és még jó pár emberre. Majd
elkezdték azt sikítani, hogy Robert (ő az egyik gitáros). Igaz, hogy én nem
láttam semmit, de azért sikítottam. Majd a háttérben megjelent az együttes jele,
és elkezdődött a koncert. Mindenki ugrált és visított. Lehet, hogy ez ciki, de
ennyi idő után nem nagyon tudom, hogy mi volt a nyitó szám, de mintha a Jillian
lett volna. Sajnos még a harmadik sorból sem láttam annyit, mint amennyit
szerettem volna (160 cm vagyok), főleg ha azt nézzük, hogy előttem egy két
méteres pasi állt, és mellettem egy csajszi egyfolytában fejbe vágott. Az egyik
szám közben (már nem tudom, hogy melyik volt az) Sharon (az énekesnő) észrevett,
és amikor nyújtottam a kezem, ő is nyújtotta az övét, és rám mosolygott. Nagyon
tetszett, hogy az egész koncert alatt mindegyik tag mosolygott, és látszott
rajtuk, hogy élvezik, amit csinálnak. Egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki
oldalba lökött. Már éppen fordultam volna el, hogy beolvassak a mellettem lévő
csajnak, aki mindig fejbe vágott, de ekkor láttam, hogy verekedés tört ki
mellettem. Egy elég brutál fejű pasi verekedett a fejbevágós csaj pasijával, és
mindenkit löktek arrébb, nem kis erővel. Mint ahogy később kiderült, a csaj
pasija a csaj volt pasijával verekedett a csajért. Mikor már harmadjára löktek
majdnem fel, belekapaszkodtam az előttem álló pasi pulcsijába. Ekkor szerencsére
jöttek a biztonságiak, és elvitték a brutál fejű pasit. Én meg bocsánatot kértem
az előttem lévőtől, hogy egy kicsit megtéptem a ruháját, mikor se szó se beszéd,
elkapta a csuklóm, és maga elé rántott. Tehát így kerültem a második sorba,
ahonnan már tökéletesen láttam. Lassan ez a koncert is elérkezett a végéhez. Az
utolsó szám az Ice Queen volt. Erre tisztán emlékszem, mert nekünk kellett
énekelni az elején. Nem mintha idáig nem énekeltünk volna végig (én személy
szerint másnap alig bírtam megszólalni), de most Sharon nélkül kellett. Az
mondjuk nagyon vicces volt, amikor pasik próbálták utánozni Sharon hangját.
Egyébként a koncerten még eljátszották a Memoriest, a Stand My Groundot, az
Angelst, a What Have You Done-t, és az All I Need is volt, ha jól emlékszem, de
még volt több szám is, csak ezek biztosak. Mikor elkezdett oszlani a tömeg,
valaki azt mondta, hogy kijönnek autogramot osztani, így hát beálltunk a színpad
szélén a kordon mögé. És igaza is lett annak a valakinek, mert tényleg ott
álltak. Nekem és a barátnőmnek volt egy pólónk, amit direkt erre az alkalomra
vettünk, és sikerült aláíratnunk. Nagyon nagy élmény volt őket egy fél méterre
látni. Mondjuk Sharon beteg volt vagy volt valami baja (legalábbis ezt mondta a
biztonsági őr), de ettől függetlenül végig mosolygott. Majd barátnőmmel úgy
gondoltuk, hogy itt az ideje hazaindulni, így hát búcsút vettünk Szegedtől és a
Within Temptationtől.