60. szám 2009. január Free MindAz idei Őszi Zenei Fesztiválon a muzikális egyének ismét élvezhették az iskola zenei eseményeiről már-már nélkülözhetetlen Free Mind zenekar produkcióját. Enyhe túlzással sokkszerűen érintett, hogy eddig még egy szubjektíves újságíró sem faggatta ki a zseniális együttest. Így hát felkerestem a négy fiút egy interjú erejéig.
A csapat tagjai: Szub: Hogy is indult ez az egész? Mikor is debütáltatok? A fiúk számolásba kezdtek, „mert ugye, ha hetedikesek voltunk és most…”, és végül megszületett a válasz: Mofi: 4 éve, az egész egy AKG-s karácsonyi koncerttel kezdődött, ahol Mózsi, Zoli és Radnóti András (egyéb elfoglaltságok miatt már nem a csapat tagja) játszottak. Ezután még felléptünk az akkori szalagavatón is – szól közbe Zoli. Később ez a formáció feloszlott – folytatja Mofi. – Közben Mózsi meg én sokat próbáltunk együtt, és Szilva is tanulgatott gitározni. Zoli: Szerintem végül Mózsi hozta össze a csapatot a régi formációból. Utána jöttek az ötletelések, hogy akkor ki milyen gitáron játsszon, és ki énekeljen. Szub: Miért pont a Free Mind névre esett a választás? Zoli: Mondtam, hogy legyen Free Generation, mivel a rendszerváltás után születtünk, aztán tulajdonképpen később ebből alakult ki a név. Mózsi: Gondolkodtunk, volt több ötlet is, de végül a Free Mindnál maradtunk. Mofi: A jelentése: Szabadítsd fel az elméd! Azért gondoltuk, hogy ez jó lesz, mert eleinte már meglévő számokat dolgoztunk át a saját stílusunkra. Szub: Miben változott a Free Mind a 4 év alatt? Zoli: Főként az együttes tagjai változtak. Mivel nincs énekesünk, több emberrel is megpróbáltuk az együttműködést, de legtöbbször sikertelenül. Egy lány volt, Evelin, akivel közös fellépést is sikerült létrehozni. Szilva: Igen, meg az elején még mindenkinek hosszú volt a haja… Mára már ez is megváltozott. Mózsi: Most elvileg 4 tagú az együttes, de van egy állandó vendégünk, Mádhava (szaxofonon). Szub: Az élet minden területén adódnak konfliktusok. Ez mennyire érint egy zenekart, titeket? Mofi: Tavaly volt a legtöbb probléma, és általában mindig azzal a kérdéssel van a baj: „Milyen formában játsszunk?”. Persze a koncertek előtti mélypontok is konfliktusokat okoznak, ez azért van, mert általában az utolsó pillanatra hagyjuk a felkészülést. Szub: Mitől vagytok egyediek? Zoli: Nem törekszünk arra, hogy populárisak legyünk. Fontos, hogy jól érezzük magunkat, és olyan dalokat játszunk, amelyek a mi fülünknek jól esnek. Mózsi: Régebbi zenéket játszunk, ami ebben a korosztályban nem megszokott. Mofi: És ez jó ízlésre vall. Szilva: Ez egy kicsit bluesosabb stíl, nem populáris, de nagyon jó, és nekünk ez tetszik. Szub: Az AKG-n kívül is vannak fellépéseitek? Mózsi: Eddig két fellépésünk volt és két tehetségkutató versenyen vettünk részt. Zoli: A tehetségkutatón mind a két alkalommal Mózsié lett a „legjobb hangszeres” díj. Mofi: Igen, a vándorkupa valóban a Mózsinál ragadt, most már lassan a nevére adják – mondja nevetetve. Szub: Milyen rendszerességgel próbáltok? Mózsi: Elvileg heti 1,5-2 órát. Persze koncertek előtt többet gyakorlunk. Szub: Mik a terveitek a jövőt illetően? Szilva: Az biztos, hogy játszogatunk tovább és jól érezzük magunkat. Zoli: Még szeretnénk összeállítani egy állandó műsort. Mofi: Azért még bővíthetnénk is csapatot egy billentyűssel és egy jó énekes csajjal. Zoli: És a következő félévben pedig egy önálló AKG-s koncertet is szeretnénk adni, és más együttesekkel is szeretnénk közösen játszani. Ahogy mondani szokás, végre „lehetőségünk nyílt betekinteni a kulisszák mögé”, sikerült megismernünk a Free Mindot kicsit jobban. Az interjú során sokak számára kiderülhetett, hogy a Free Mindban az a különleges, hogy a csapatban mindenkinek (néha egymástól távoli) elég sajátos, de mindenképp karakteres egyénisége van. Ez okozhatna káoszt, de ők mégis képesek pont ezt felhasználva még színesebbé tenni a zenélést, tökéletesen együttműködni, és ezáltal hatalmas sikereket aratni. |