60. szám 2009. január
Obama
Néhány hónapja az elnökválasztással Amerika történelmet írt. 365 elektor és a szavazók 52%-a Illinois szenátora, Barack Obama mellett tette le voksát, aki ezáltal a legelső afro-amerikai elnök lett január 20-ai beiktatása után. Ezt a pillanatot két éves kampányolás előzte meg, ami, azt gondolnánk, lefárasztotta a jelenlegi elnököt – pedig ennek pont az ellenkezője történt. A beiktatása előtt naponta tartott újabb és újabb sajtókonferenciákat, gyakran megfordult a Fehér Házban, és folyamatosan szervezgette a kabinetjét. De még ne szaladjunk ennyire előre, lássuk, milyen út is vezetett idáig.
Barack Obama 47 évesen az egyik legfiatalabb amerikai elnök
lett. Honolulun született és nőtt fel, nagy szegénységben, egy amerikai anyuka
és egy kenyai édesapa gyermekeként. Szülei hamar elváltak, apja akkor halt meg,
amikor ő még csak 21 éves volt. Róla '95-ben írt egy memoárt, Dreams from My
Father (Álmok apámról) címmel – ugyanebben az évben hunyt el Obama édesanyja.
Az új elnök mindig nagyon okos volt. Az egyetemet Los Angelesben kezdte, két évre rá a Columbián folytatta tanulmányait, politikát tanult. Miután befejezte az iskolát, elkezdett dolgozni, ám öt évre rá ismét egyetemista lett, ezúttal a Harvardon, a jogi karon. Itt ismerkedett meg feleségével, Michelle-lel, aki Obama tanácsadója volt, ám hamarosan egymásba szerettek, és 1992-ben össze is házasodtak. Obama az egyetem lapjába, a Harvard Law Reviewba gyakran írt, az első éve végén még szerkesztőként, ám másodikosként már az elnöke lett. Ekkor jelentette meg a már korábban említett Dreams from My Fathert, és mivel a Harvard Law Review történetében ő volt a lap első afro-amerikai elnöke, nagy figyelmet kapott a médiától ő maga, illetve a könyve. Miután elvégezte a Harvardot, visszaköltözött Chicagóba, ahol professzorként kezdett dolgozni a helyi egyetemen.
1996-ban kezdte el politikai pályafutását, amikor beválasztották Illinois szenátusába. Itt az egészségügyi és szociális szolgáltatásokkal foglalkozott egészen 2004-ig, amikor nagyobb fába vágta a fejszéjét, és Illinois szenátori székét pályázta meg – sikerrel. A kampánya által ismét nagyobb figyelmet kapott a médiától, és ezáltal beszédet is mondhatott a 2004-es Demokrata Nemzeti Konvención. Megválasztották szenátornak, és 2005 januárjában munkába is állt.
2007. február 10-én jelentette be Obama, hogy indul az elnökválasztáson. A bejelentést Springfieldben, az Old State Capitol épülete előtt tette meg, ahol Abraham Lincoln is egy híres beszédét tartotta. Kampányának fő szlogenjei a Változás (Change), a Remény (Hope), illetve az Igen, megcsinálhatjuk (Yes We Can) volt. Ez utóbbit eredetileg nem szánták szlogennek, úgy lett híres, hogy az Obamát támogató sztárok összefogtak, és felénekelték az egyik beszédét, amelynek kulcsszavai voltak ezek.
Obama kampánya nagyon népszerű lett. Eredetileg nem volt
elég pénz rá, ezért is volt kellemes meglepetés, hogy rengetegen kisebb
összegeket ajánlottak fel a kampányra, így nagy összeg gyűlt össze. Továbbá
mutatja ezt a népszerűséget az, hogy a 2008-as Time magazin legbefolyásosabb
emberei között ezúttal Obama is helyet kapott vetélytársai, John McCain és
Hillary Clinton mellett, majd később ugyanez a lap őt választotta az év
emberének.
Viszont Obama sajnos nem csak pozitív visszajelzéseket kapott. A kampánya alatt rengeteg támadás érte, elsősorban a média részéről. Meg lett kérdőjelezve vallása, hazaszeretete, terroristának, elitistának lett titulálva, ám mégis a legnagyobb botrányt az keltette, amikor egykori lelkipásztoráról találtak olyan felvételeket, amelyekben Amerikát átkozza el. Heteken keresztül csámcsogtak ezen, ám végül Obama az egészet egy óriási figyelemmel követett, és később az egyik leghíresebb beszédévé vált, emberfajtákról és rasszizmusról szóló beszéddel zárta le. Az ez előtti és utáni támadásokat is büszkén, emelt fővel fogadta, és soha nem támadott vissza.
Összességében pedig mindez megérte, hisz november 4-én (egy nappal nagyanyja halála után) ő nyerte meg az elnökválasztást. A diadalbeszédében, amelyet Chicagóban több százezer támogatója előtt tartott, bejelentette, hogy Amerikához elérkezett a változás. Az egész világon óriási öröm volt, hogy ő nyert, utcai felvonulások voltak Amerika-szerte (többek között New Yorkban, Miamiban, Bostonban, Seattle-ben, Washingtonban, Atlantában, Philadelphiában), illetve Németországban (Bonn és Berlin), Japánban (Obama), Kanadában (Toronto), Brazíliában (Rio de Janeiro), Ausztráliában (Sydney) és Kenyában.
Én személy szerint nagyon örülök, hogy ő nyerte a választásokat, már akkor, amikor tavaly elkezdtem nézni a politikával kapcsolatos híreket, rögtön ő volt a legszimpatikusabb, így csodás volt látni, hogy ő költözhetett be a családjával együtt a Fehér Házba. Egy igazán okos, tapasztalt, művelt férfi fogja irányítani a világ vezető országát. Azt hiszem, bátran mondhatom mindenki nevében, hogy a lehető legjobbakat kívánom neki.