60. szám 2009. január
Egy újabb nyitósiker története
Egy éve Csikós Panka, a Szubjektív lelkes, mindig mosolygós írója azzal a kéréssel keresett fel, hogy az általunk szervezett hetedikes nyitótáborról meséljek neki. Az interjú elkészült, a cikket megírta, és pár hét múlva már olvashatta is az AKG újságolvasó közönsége. Mikor egy évvel később megtudtam, hogy Pankáék pályázata lett a befutó, már rögtön tudtam, hogy immáron lelkes szubjektíves egyénként megragadom e páratlan lehetőséget, és (igaz, most a diktafon másik oldaláról) újra beszélgetni fogok Pankával.
Szub: Gondoltad volna tavaly, amikor te faggattál engem a
nyitótábor szervezésről, és még lázas pályázatírásban voltatok, hogy egy évvel
később a ti ötleteitek ragadják meg leginkább a patrónusokat?
Panka: Az elején mindenki azt mondta, hogy az ő csapata fog nyerni, később pedig jött egy hullámvölgy, és mindenki úgy gondolta, hogy tuti nem ők nyernek. A végére pedig már nagyon nem tudtuk, hogy ki lesz a győztes.
Szub: Hány pályázat közül választhattak a tanárok?
Panka: Öt pályázat volt.
Szub: Az eredményhirdetés után keletkeztek konfliktusok a többi indulóval, amiatt, hogy végül a ti pályázatotok nyert?
Panka: Nem igazán. Semmi komoly dolog nem volt. Persze az eredményhirdetésnél mindenki sírt, mert csalódott volt, de később nem.
Szub: Mi volt a kerettörténet?
Panka: Nagyon fontos szempont volt, hogy ne legyen a tábor egy verseny, inkább ismerkedésről és csapatépítésről szóljon. Így végül azt találtuk ki, hogy hat bolygó népe ellátogat egy hetedik bolygóra, ahol közös kultúrát kell kialakítaniuk.
Szub: Hová szerveztétek a tábort? Maradtatok a jól bevált, állatvilágában gazdag Bérnél, vagy más helyszínt választottatok?
Panka: Nem Bérre mentünk, Kisinócra szerveztük a tábort.
Szub: Hányan voltatok a csapatban?
Panka: Tízen.
Szub: Az eredeti csapattal mentetek Kisinócra vagy
változott az összetétel?
Panka: Minden maradt az eredeti. Tízen kezdtük el és fejeztük is be.
Szub: Hogy ment az együttműködés a táborban a csapattagok között, akadtak nehézségek?
Panka: Nem egy baráti társaságból alakult ki a csapat, de nagyon jól össze tudtunk dolgozni. Főleg a tábor előtti héten és a táborban, ott már mindenki ugyanannyi erőt fektetett bele. Persze voltak azért kisebb konfliktusok, de ez a hetedikeseknek szerintem nem tűnt fel.
Szub: Nem okozott nehézséget a rengeteg hetedikes kezelése?
Panka: Nem, általában szót fogadtak, de mindig ott voltak a patrónusok is.
Szub: Nálunk problémát jelentett, hogy túl sok programot terveztünk, és többre nem jutott idő. Veletek is előfordult, hogy nem pont úgy alakultak az események, mint ahogy azt korábban megterveztétek?
Panka: Nálunk meg éppen kevés program volt, szóval minden pályázatban leírt programot megszerveztünk, és még plusz játékokat is kitaláltunk a helyszínen.
Szub: Mit tanácsolnál a mostani 9.-eseknek a szervezéshez?
Panka: A legfontosabb, hogy jó csapatot válasszanak. A sértődések nagyon el tudják rontani az egészet.
Érdekes volt számomra ez a beszélgetés, néha úgy éreztem, minta a „valahai” önmagammal beszélgetnék, egy lelkes lánnyal, akit még mindig bűvöletében tart a tábor, ami csapata és saját eredménye és sikere egyaránt. Panka azt mondta: „Egyszerűen imádtam csinálni a tábort”, és én ezt teljesen megértem.
Elsősorban a most pályázó 9.-eseknek, de más alsóbb évfolyamoknak is azt tanácsolom, hogy dolgozzanak eleget a pályázattal és fektessenek bele elegendő energiát, mert tényleg egy felülmúlhatatlan élményben lesz részük a szervezőknek.