AKG pedagógiai program
	A képzés általános jellemzői

Az AKG a képzésen keresztül biztosítja azokat a feltételeket, melyek a pedagógiai célok teljesüléséhez vezetnek.

A kiindulópont egyszerű tény. Tanítványaink iskolába járnak, és életüknek hétköznapi formája a különböző tevékenységekben megjelenített iskolai tanulás. Ez az elfoglaltságuk, ez adja a tartalmát, keretét, személyiségfejlődésüknek, ez a feladatuk, erről szólnak mindennapjaik. Az iskola a munkahelyük, a tanulás a munkájuk, meghatározza életük ritmusát, erről szólnak beszélgetéseik, ebben vannak sikereik, kudarcaik.

A képzési rend kialakítása során figyelembe kellett vennünk, hogy az iskola kényszerkörnyezet, előírás, társadalmi, szülői, törvényi nyomás. Nem a természetes harmónia forrása, hanem eredendően munkahely, alkalmazkodásra kényszerít, feladatokat ír elő. A kamaszok így is viszonyulnak hozzá, kevés nagyobb öröme van a diákoknak, mint egy váratlan tanítási szünet. Az iskolai tanulás konstrukció, bár szükségszerű, nem elkerülhető, de mégis csak konstrukció, jelentős erőfeszítés kell a fenntartására, nem ritkán nagyobb, mint magára a feladatra, amire létrejött. A gyerekeknek az iskolai lét kényszeregyüttélés sok más emberrel.

Az archaikus társadalmakban nem is igazán ismerünk olyan életszakaszt, amit ma serdülőkornak nevezünk. Mindaddig, amíg az embergyerek tanulásának eredménye egybeesett személyes hétköznapi gyakorlati hasznosításával, a tanulás nem munka, nem kötelesség (a kisgyerek pl. nem a szülei kedvéért tanulja meg anyanyelvét, s nincs is szüksége erőfeszítésre), hanem az ember természetes biológiai állapota, a tapasztalás, a gyakorlat.

A tömegiskola a polgári társadalom szülötte, a 19. század terméke, intézményesült embernevelő hely, és úgy működik, ahogy azt külső legitim szervezetek előírják számára (szabályokat írnak elő, tartalmakat, kimenetet határoznak meg) feladatai függetlenek az egyes tanuló számára érzékelhető szükségletektől. A tanulás az iskolában, az iskolának. Elidegenedett munka, kötelezettség, bár a gyerekek nagy többsége számára elfogadott természetes életforma, de erőfeszítést, lemondást igénylő robot, nem illeszkedik sem tipikus érdeklődési körükhöz, sem életkorukhoz, s közvetlenül nincs hasznosulásuk. Tanulásnak az európai kultúrában az tekintik, ha a gyerekek iskolába járnak, ill. otthon ülnek és iskolai feladatokat teljesítenek. Az iskolában olyan helyzetet kellene teremtenünk, amelyben az ember a tényleges kompetenciáját messze meghaladó mértékű információt kell, hogy befogadjon, rendszerezzen, interiorizáljon, anélkül, hogy a személyes életében az adott információtömegnek bármiféle közvetlen hasznosulása lenne.

A globalizálódó információs társadalom újabb és újabb feladatokat ró az iskolára. A szülők, a legitim döntéshozók természetszerűen adnak a társadalom által finanszírozott közoktatási intézményeknek új és még újabb feladatokat. Ki vitatná, hogy szüksége van a következő generációnak gazdasági, politikai, erkölcsi, informatikai, ökológiai, kommunikációs, környezetvédelmi, közlekedési, fogyasztóvédelmi, média, stb. stb. ismeretekre, használói képességekre. Mindenki egyetért a mindennapos testneveléssel is. De alapvetően megváltoztak az iskola esélyei, anélkül, hogy maga az intézmény lényegében változott volna. Más lett az információhoz jutás módja, az iskola ma már nem a tudás egyetlen „vára”, forrása. A tömegkommunikáció, a mindenhová eljutó elektronikus információtechnológia, az internet, idézőjelbe tette, megváltoztatta az iskola műveltségközvetítő, műveltség és értékhordozó szerepét, a változatlanság a reakció hiánya pedig hiteltelené teszi az iskolát.

A megváltozott és megnövekedett teendők kapcsán mindenekelőtt két kérdés vetődik fel az iskolában, egyrészt a mikor, majd ezt követően a mi helyett lássuk el a – különben indokolt – elvárásokat, s a hogyanok csak később merülnek fel.

A feladat tehát az időfelhasználás átalakítása, és a tananyagszelekció eljárásrendjének összehangolása. Megpróbáltuk megtalálni a meglévő iskolai keretek között azt a kompromisszumot, amelyik megőrzi a tradíciót, megfelel a szokásoknak, és mégis alkalmazkodik az új körülményekhez.

Az AKG ezért lett az átmenet iskolája.

Alkalmazkodott a tradicionális elvárásokhoz és iskola maradt, ugyanakkor a modernizáció követelményeit figyelembe véve, a gyerekekhez és a meglévő körülményekhez igazította önmagát.

Célok, követelmények

1. Az AKG képzési programját a pedagógiai céloknak alárendelten kell kialakítani ezért képzési programunkban a lezárt ismeret megszerzésének elsődleges szerepét, a tudás megszerzését elősegítő motivációteremtés és a személyiségfejlődést szolgáló eszközök kialakításának eljárásrendje vegye át.

2. A tanulás célja a képességek fejlesztése ezen belül kiemelten a szociális tanulás, ehhez képességfejlesztő képzési anyagok szükségesek, melyben a hangsúly a tanulók iskolai tanulásán, együttműködésén van.

3. A szervezeti és munkarend igazodjon a tanulási technológiához, olyan legyen, amelyben a különböző gyerekek különböző adottságai – egyszerűen a hétköznapok során – képességgé válhatnak, direkt céltételezés, távlatos gondolkodás nélkül.

4. A képzés igazodjék a tanulók életkori sajátosságaihoz, adottságaihoz, motivációjához. A kimeneti cél csak a képzés végén legyen motivációs csak eszköze a tanulásnak.

5. A tantárgyak együtt tartalmazzák a klasszikus kultúrát, az általános műveltséget, de rugalmasan alkalmazkodjanak a modernizációs kihívásokhoz is. Önmagukban pedig feleljenek meg saját szakmaspecifikus követelményeiknek.

6. Az AKG képzési rendje legyen lezárt, önmagában is érvényes képességeket fejlesszen (ne a felsőoktatásra készítsen fel csupán).

7. A spontán tanuláshoz közel álló, ill. az azt szimuláló technológiák szerepét kell erősíteni, olyat amiben az érdemi tanulás a tapasztalás és alkalmazás közös eredménye. Az ismeretközvetítést a képességfejlesztés, szemléletformálás szolgálatába kell állítani. Az iskolai és az egyéni tanulást össze kell kapcsolni, s igazodjék az iskolai tanulás a tanulás általánosabb formáihoz.

8. Olyan képzési rendet kell kialakítani, amely lehetővé teszi a differenciáltabb tanári tevékenységet, a változatosabb tananyag közvetítési formákat. Biztosítani kell, hogy az egy gyereket tanító tanároknak módjuk és érdekük legyen az együttműködés egymással, de egy tanár egy időben minél kevesebb diákot tanítson, tipikusan olyan programokat indítsunk, amelyeket mindennapos rendszerességgel tudunk találkozni. A pedagógusok pedig elsősorban nem, mint a tudás hordozói, letéteményesei, hanem segítő, problémafelvető, feltételteremtő, értékelő szakemberek legyenek.

9. Az iskolai képzés egészítse ki, hangolja össze az értékek normák kialakításának, a kultúra, a műveltség fejlődésének, az információszerzésnek más forrásait, így mindenekelőtt a családét, és vegye figyelembe a média, a kortárscsoport, s más iskolán kívüli szervezetek hatásait. A gyerekeknek – amikor hozzánk kerülnek – 12 éves korukra öröklött, szerzett és kialakult adottságaik, tanult ismereteik vannak. A család, az általános iskola, a kortárscsoportok és más hatások már kialakították bennük a normák elemeit, vannak elképzeléseik, attitűdjeik, indítékaik és szándékaik. Képzési programunk alapvető kiindulópontja, és egyben végcélja is, ezeknek az adottságoknak a képességgé fejlesztése.

10. Az iskola tudjon a nagyon különböző gyerekek számára differenciált programok meghirdetésével, a kooperatív, differenciált módszerek tantárgyi programokba való beépítésével, az eltérő haladási ütem lehetőségének biztosításával, valamint a szintenkénti, képzési irányválasztás lehetőségével megfelelő hétköznapi és stratégiai alternatívákat nyújtani. Egységes alapú személyre szóló képzést alakítsunk ki, de az egységes tananyagon, tantárgyi követelményeken belül, a tanulók szándékainak, adottságainak, felkészültségének, munkabírásának megfelelő programokat, képzési irányokat kínáljunk.

11. Egész napos kínálattal kell működnie az iskolának, s biztosítania kell a szabad programválasztást a gyerekek számára.

12. Az AKG gimnázium, s vállalja a törvényben és a közvéleményben rögzült elvárásokból eredő feladatokat is. Készítsen fel az érettségire, a szakmákra, a felsőoktatási tanulmányokra. Feladatát– bár minden tanítványunkra vonatkozóan érvényesnek tartjuk- az iskola pedagógiai céljainak, „melléktermékeként”, azokhoz illesztve tartja teljesítendőnek. Nem pedagógiai cél, hanem a program eredményes megvalósításának természetes velejárója, s a tananyagok a kimenet ismeretében és figyelembevételével szülessenek. Ezért minden olyan tantárgyból, melynek van központi érettségi követelménye, a tantárgyi program befejezéséig felkészít az érettségire, meghirdetve, hogy közép, vagy emelt szinten.

Az összetett feladatok teljesülése csak az egész rendszer összehangolt újragondolásával, teljes átalakításával látszott lehetségesnek.

Ezért az AKG a célokhoz igazította a képzés szerkezetét (1), a tantárgyszerkezetet (2), a tevékenységformákat (3), az iskolai időt (4), a tanulás tereit (5), ), az értékelés- motiváció eszközeit (6), az iskola szervezetét (7), a pedagógusok feladatait (8), és a tananyagtartalmakat (9) egyaránt.