AKG pedagógiai program
	3. Differenciált tevékenységformák

Az AKG szakmai céljainak megvalósítása érdekében átalakította az évszázada kialakult és a gimnáziumokban megszokott tantárgyakra szervezett homogén oktatási technológiát. A 19. századi akadémiai tudományágakra szervezett heti 1-5 órás tantárgyak iskolai információközlésére, és otthoni egyéni tanulására, majd számonkérésére szervezett oktatási folyamatot, a tanulás kiterjesztett értelmezésével, differenciált tevékenységformákkal váltotta fel. Az iskola egymástól jelentősen eltérő tevékenységformákban szervezte meg a tanulás hétköznapi munkarendjét. A kiterjesztett tanulási funkciónak, az összetett személyiségfejlesztést támogató feladatoknak csak nagyon eltérő tanulási formák feleltethetők meg. Egy-egy feladathoz hozzárendeltük az iskolai keretek között leginkább alkalmazható képzési formát, igazodni igyekeztünk a tanulók életkorához, lehetőséget kívántunk biztosítani, hogy tanítványaink eltérő feladatokban találkozzanak meg társaikkal, minél többféle tevékenységben élhessék át a közösségi lét élményét. A változatos, sokszor önálló választáson alapuló tanulás erősebb motivációt teremt, növeli a tanulói aktivitást, intenzívebb részvételt követel, feloldja a monotóniát, s mindezen keresztül növeli a tanulás hatékonyságát.

3.1 Epochák

Jellemzői:

• Alsó középfokon az alaptárgyakat epochális (szakaszos) tanulással szervezzük
• Napi 2*80 perces iskolai tanulás, minden napos elfoglaltsággal
• Három hetes tanulást követően öt hétig nem tanulják az adott tárgyat
• Évi öt epocha tárgyanként
• Egy epocha önálló lezárt témakört tartalmaz
• Az epochákat záró összegzésekkel, közös kiállításokkal, előadásokkal, írásos, szóbeli ellenőrzésekkel fejezzük be

Előnyei:

• Egyéni munka helyett együttműködésre készteti a tanulókat, a közösség alapértévé válik kivel lehet együtt dolgozni, kivel nem. Az iskolai közös napi munka során a tanulás egyéni indítékai csoportmunkaként, a kortárscsoport aktív hatásaként jelennek meg. Az egyéni tanulásra is biztosít teret, de a csoportmunka valódi élményt, használható ismeretet jelent.
• A tematikus tanulás szintetizálásra ösztönöz, a gyakorlat közbeni tanulás gyorsítja az interiorizálást.
• Kikényszeríti a horizontális tanulást, hosszabb távon lehetetlenné teszi az órai munka tanulói elszabotálását.
• Egy tanár egy időben legfeljebb két epochális csoportot (az AKG-ban az epochát együtt tanulócsoportot kupacnak nevezik) tanít, velük viszont három hétig minden nap együtt van. Ez az idő alkalmas arra, hogy megismerje a gyerekeket – a gyerekek is őt, s valóban személyre szabott feladatokat, személyre szóló intenciókat, személyes értékelést adjon. (egyszerre nem 200, hanem 54-56 gyereket tanít)
• A tanulói aktivitásra, a kooperatív technikákra a csoportmunkára, a probléma megoldásokra, esettanulmányokra, irodalom-feldolgozásokra építve lehet csak órát tartani.
• Az epocha különösen alkalmas a csoportmunkára, s ezen belül a közvetlen tanári támogatásra, ez teszi lehetővé, hogy egymástól alapvetően eltérő attitűdű, felkészültségű gyerek is megtanuljon együttműködni, s így van mód a hétköznapi munkába az integrált tanulásra
• A folyamatos minden napi közös munka lehetővé teszi az iskolai és az egyéni tanulás közvetlen összehangolását. És az egyéni foglalkozást, hiszen a bevésés fázisa is bekerül a közös munkába
• A szakaszonként lezárt képzés rövid távú visszajelzést (kudarc, siker) tesz lehetővé, igazodva a tanulók életkori sajátosságaihoz
• A tanulóknak naponta kevesebb tantárgyuk van, viszont ezeket minden nap tanulják. Így egyrészt el tudnak mélyülni az anyagokban, másrészt nem maradnak magukra a felkészülés során.
• Az egyéni tanulás szerepe megváltozik, megnő a közös gyakorlás, a spontán elsajátítás aránya.
• Megváltozik a tanár szerepe, kinyilatkoztatóból, animátorrá, segítővé, szervezővé válik.
• Nem lehet sietni az ismeretek közlésével. De lemaradni sem, mert a zárt egységekben minden témakörnek eleje és három hét múlva vége van. Ezért a gimnáziumokban megszokott tananyag lemaradásnak nincs esélye. (bár a kollégák néha csodákra képesek)
• Megnöveli a tanári felelősséget a tanulók fejlődésében. A tanár nem adhatja fel feladatként amivel lemaradt, a gyerek pedig együtt kell, hogy dolgozzon a többiekkel,
• Minden zárt téma végén egy nagyobb egységet összefoglalunk, lezárunk, s módot adunk a gyerekek számára, hogy összefüggően lássanak egy témát.

Nehézségei:

• Megnöveli az iskolában töltött idejét a tanulóknak
• Hosszú idő a tanulók számára a 80 perces tanítási óra a megszokott 45 perceshez képest (a közös munka a jól szervezett munkabeosztás, a megismerés valódi élménye, sokkal rövidebbé teheti a hosszabb időt, mint az egyszerű információközvetítés).
• Az epocha nélküli időszakban felejtődnek bizonyos ismeretek (rutinok nem, lényeges elemek nem).
• A fix hosszúságú témahetekben nehéz az eltérő időigényű témák tervezése.
• Gyengíti a pedagógusok tekintélyét, mivel kinyilatkoztatóból, segítővé válnak, így csökken a tanulók elfogadási készsége.
• Csak bizonyos tárgyak tanulására alkalmas (jellemzően a kultúraközvetítő, az átfogó, nagy műveltségi területet lefedő tárgyakra, a kognitív terület fejlesztésére szakosodott tárgyakra).
• Módszertani megújulást követel, nem lehet rutinból tanítani. Nincs előzetes szakmai tapasztalata a tanároknak
• Hiányoznak, illetve létrehozandók a taneszközök.
• Elengedhetetlenül szükséges hozzá a nagyon jól felszerelt információs bázis, az iskolai könyvtár, a sokféle folyóirat, a számítógépes, elektronikus eszköztár.
• Költségigényesebb, mint a tradicionális tanítás.

3.2.Modulok (kisepocha)

A tevékenységek egy másik csoportja az időszakosan modulban tanított tantárgyak. Ezek olyan tárgyak, amelyeknek nagy fontosságot tulajdonítunk, de különböző okok miatt még nem nőttek be a hagyományos epochális tárgyak közé, s információs, képességfejlesztő funkciójuk nem igényel teljes évet. E tárgyakat egyhetes kisepochában, vagy 3-4 hétig évente egy-egy blokkban tanítjuk. Ilyen pl. a tanulásmódszertan, az elsősegély vagy a fogyasztóvédelem. A feladatot az epochális tanulásszervezéshez hasonló módon, azonos módszerekkel teljesítjük,

3.3. „Hagyományos” tanítási órák

Egyes tantárgyak műveltségtartalma, gyakorlásigénye, tantárgyi követelményei nem teszik lehetővé az epochális tanulási formát, az ilyen tantárgyakat a teljes képzési időszakban, vagy csak bizonyos évfolyamokon, heti 1-5 órában, heti órarendi megosztásban tanítjuk. A tanulás módszerei hasonlítanak a középiskolákban szokásos metódushoz: Így a 45 perces órában iskolai problémafelvetés, típusmegoldások felmutatása, otthoni egyéni tanulás feladatainak kijelölése, illetve teljesülésének ellenőrzése klasszikus tanítási forgatókönyvnek feleltethető meg az AKG-ban is. Jellegzetesen a 12-13. évfolyamok szaktudományos tárgyai ilyenek, valamint a képzés teljes idejében minden napos előírásként tanított idegen nyelvek.
• Az idegen nyelv tanulását tudásszintekhez igazított csoportokba szervezzük, lehetővé téve a vertikális csoportok létrejöttét. Mindennap nyelvórát tartunk és az otthoni egyéni tanulás is előírás
• 12-13. évfolyamon a heti 3-5 órás tanulócsoportok tanulói választás eredményeképpen alakulnak meg, meghirdetett programok alapján.
• Heti rendszerességgel tanítjuk továbbá, a folyamatos gyakorlást igénylő készségtárgyakat, mint a testnevelés, a gépírás, vagy a számítógép-használat.
• Azoknak a tantárgyblokkoknál, amelyekből úgy ítélte meg a nevelőtestület, hogy több időt kell szánnunk az iskolai szervezett órákra, mint amennyit az éves epochális keret munkarendileg lehetővé tesz, kiegészítő órákat biztosítottunk. A szakmai műhelyek döntötték el, mely részét tartjuk epochális és melyiket 45 perces órakeretben. Így lett az ének-zene a művészetismereti blokkból, illetve az együttéléstan a társadalomismereti blokkból nem epochálisan tanult tantárgy. Ezek a tevékenységek kizárólag praktikus okok miatt kerültek a heti két órás tárgyak közé.

3.4. Projektek

Az AKG tanulói az iskolában töltött idejüknek mintegy 20 %- ban projektekben tanulnak (amennyiben az epochális tanulást is valamelyest projekteknek tekintjük, ez az idő eléri az 50 %- t). A projekttanulásnak több formáját is alkalmazza az iskola. A különböző életkorokban eltérő módszerekkel, célokkal szervezünk projekteket. Az egyes projektek jellemzőit külön mutatjuk be, itt a közös vonásokat összegezzük.

Tipikus előnyei:

• Valóságos feladatokat nyújt, növeli a tanulók önállóságát, autonómiáját
• Az együttműködés kényszer, fejleszti a toleranciát, empátiát
• Differenciált tanulói szerepvállalással. munkamegosztással eltérő sikeresélyeket biztosít
• Közös tanári- tanulói célkitűzések, közvetlen a tanulói motiváció
• Tevékenységen, tapasztalaton alapuló tanulás, képességfejlesztő hatású
• Növeli a természetes, spontán tanulás arányát
• Rövid távú eredmény, gyors visszajelzés
• Erősíti a tanulók felelősségtudatát, javítja döntésképességüket, s ezen keresztül önismeretüket
• Közvetlen egyéni és közösségi hasznosulás
• Tanári szerepváltás, közvetlen tanár- diák viszony
• Tanári együttműködést követel

Jellegzetes nehézségei:

• Lényegesen több szaktanári előkészítő munkát igényel
• Kevés szakmai tapasztalat,
• A lexikális ismeretek bevésési szakasza gyengébb
• Felszínességre is ösztönözhet
• Időigényes, nagyon sok munkát követel tanártól, diáktól egyaránt
• Gyengíti a tanári tekintélyt
• Nehezen értékelhető az egyes tanulók tevékenysége, részvétele
• Megnövekszik a konfliktusok száma, új ismeretlen problémákkal kell szembesülni
• Nincs kialakult eszköztára
• Drágább, mint a tradicionális tanulás

3.4.1. Témahét

A témahetek mutatják meg szándékaink szerint a projektmódszer jellemzőit. A tanulási folyamat kiszakad az iskolai hagyományos rendszerből (tanórák, szünetek), a maga teljességében a tanulói aktivitásra épít, még pedig úgy, hogy az önállóság és együttműködési készség fejlesztésére, illetve kipróbálására helyezi a hangsúlyt, valamint lehetőséget teremt többféle készség, tehetség egyidejű kibontakoztatására. Tartalmában egy nagyobb, sok szempontból megközelíthető témát helyez a vizsgálódás középpontjába, s végül, de nem utolsó sorban a kimenete pontosan meghatározott és szabályozott. Évente négy teljes hetet önálló kisiskolai projektek számára biztosít az AKG tanrendje. A hét év alatt összesen tehát 27 hetet, azaz közel egy tanévet tanulnak tanítványaink az iskolai keretek közül (sokszor a városból is) kilépve.

A témahét a projekteknek sajátos formája, mégis inkább szimuláció, mintsem klasszikus projekt, mert bár formailag megfelel a projekt kritériumoknak, de tervezettebb, részleteiben kidolgozottabb. A célok megfogalmazása a témahetek esetében eltér a tantervek megfogalmazásától. Természetesen az iskolai tanulás egyik hagyományos eleme az ismeretszerzés e tanulási formában is jelen van, de a hangsúly az ismeretszerzés napi gyakorlattól eltérő formákon van, és a képességfejlesztés szempontjai kiemelkedő jelentőségűek. Az AKG helyi tantervében az adott életkori szakaszra meghatározott célokhoz, az adott kisiskola aktuális feladataihoz igazítva határozza meg a kisiskola patrónusi közössége – együttműködve a szaktanárokkal, diákokkal – az adott év témahét témaköreit. A témahéten olyan témák kerülnek feldolgozásra, amelyek valamilyen oknál fogva szétfeszítik a hagyományos tantárgyi kereteket – komplexitásuk, rejtett tantervi céljaik (szociális érzék fejlesztése, attitűdformálás), feldolgozási módszerük (élményszerűség, együttműködés) vagy más, tantárgyakon átívelő képességfejlesztés okán. A témák néha közvetlenül kapcsolódnak egy- egy tantárgyblokkhoz, így például az első négy évben természettudományos témahéten, a helyszínen vizsgálják meg a tanulók a Magyarország különböző területeinek, természeti viszonyait, de még ilyenkor is komplex módon alakítjuk ki őket (ökológia, néprajz, társadalomismeret)

Hosszú évek gyakorlata alakította ki azt a rendszert, hogy az iskolakezdésként és az érettségik idején ún. „elutazós” témaheteken vesznek részt az évfolyamok, míg a karácsonyi előtti héten és áprilisban a tavaszi szünet előtt az iskolában zajlanak. Természetesen az évfolyamok maguk dönthetnek a témahetek idejéről, helyéről, mint minden másról, de az egész iskolai élet szervezése szempontjából józan érvek szóltak (tanárok elfoglaltsága, speciális helyigény) az egységesítésre törekvés mellett, amely persze új problémákat is előidézett (mindenkinek egyszerre kell a projektor vagy a színházterem, esetleg a konyha vagy ide is és oda is szükség lett volna a videósokra vagy ugyanazokra a kézműves- vagy szaktanárokra.)

A témahetek szervezése és lebonyolítása a kisiskolák patrónusainak és diákjainak kompetenciájába tartozik. Ők döntik el, hogy az adott évben milyen típusú témaheteket szerveznek, a képességfejlesztésnek mely ágait erősítik ezen az úton. A kisiskola dolga, hogy hosszú távú célra tervezve a hat évfolyamon megtartandó témahetek felépítésének előzetes végiggondolása, amely nem a pontos témamegjelölést és a „begyakorlott”, megváltoztathatatlan rendet kívánja előrevetíteni, hanem a tudatos tervezés megerősítését szolgálja. Ehhez az AKG az elmúlt másfél évtized tapasztalatai alapján összeállított témahét listát kidolgozott operatív témaheteket kínál a kisiskolák számára, de minden kisiskola jogosult – sőt kötelezett- az önálló programkialakításra.. Egy téma az első időszakban szinte kizárólag a kisiskolában tanító tanárok közös munkájával alakul ki, a felső éveken pedig már a tanulókkal közösen határozzuk meg a témahét témáját

A témahetek – az epochákhoz hasonlóan – lezárt programúak, s a végén közös alkotásban és egyéni értékelésben egyaránt megjelenik a tanulók heti munkája. A témahét alkalmas az eltérő attitűdű, felkészültségű gyerekek eltérő motivációjának megteremtésére, a hagyományos órakeretek felbontása pedig lehetővé teszi a speciális adottságokkal rendelkező tanulók speciális feladattal való megbízását is. A tantárgyak együttműködése a tárgyi szétbontottság megszüntetését, a globális megközelítést teszi lehetővé. A témahetek nem csupán játékos tanulást, hanem egyéni alkotást tesznek lehetővé, valamint közösségi élményt is nyújtanak.

A kisiskoláknak ajánlott szempontok a témahét tervezéséhez

3.4.2. Alkotó körök

Az AKG -ban első időszakban az átlagosnál jóval nagyobb, személyiségfejlesztő és a művészeti, gyakorlati tárgyak aránya. Ennek oka, egyrészt a különböző művészetek kreativitásfejlesztő hatásának kihasználása, s fontosak ezek a tárgyak azért is, mert közvetlen élményt nyújtanak a tanulóknak, erőfeszítéseik, közvetlen eredménnyel járnak. A művészeti alkotás, közelebb áll az életkori sajátosságaikhoz, hosszabb távon is megőrzi motivációjukat. Alsó középfokon minden tanuló számára előírás valamilyen alkotó körben való részvétel. Az szabad döntése tanítványainknak, hogy milyen művészeti tevékenységben vesznek részt. A döntés elősegítése érdekében, hetedik évfolyamon az alkotó tevékenység széles körét bemutató alkotóházat szervezünk a gyerekeknek, s ezt követően választhatnak saját művészeti ágat. A projektek szabadabb formája az alkotó kör. Bár a tevékenységi kör kötöttebb, de közösségi hasznosulása, tanulói részvétel a célképzésben, közvetlenebb formában jelenik meg, mint a témahetek esetében. Minden alkotó körnek feladata rá jellemző módon az iskolai közösség számára hasznos eredmény felmutatása. Csak akkor tekintjük értékelhetőnek az egyes tanulók adott évét, ha közös munkájuk kiállításban, előadásban, az iskola közös rendezvényeinek díszítésében, dokumentálásában stb. jelennek meg. Az alkotó körök bemutatkozására munkarendileg elkülönült több napos programot szervezünk (tavaszi fesztivál, karácsonyi koncert), de alkotó kör az iskolaújság, a rádió is. Jellemzi az alkotó körök eredményességét, hogy az előírás megszűnését követően is az érettségiig folytatják a gyerekek a közös alkotást, szinte minden kisiskolának saját színháza van, s a vertikális csoportok legfontosabb hajtóereje az idősebbek tapasztaltak adják tovább a helyileg kialakult szokásokat (számos alkotó kör vezetője végzett tanítványunk). Az alkotó körök további fontos „mellékterméke”, hogy egyben tartják az iskolát, hetediktől tizenharmadikig együtt dolgoznak a gyerekek.

Az AKG módot ad arra, hogy gyerekeink máshol vegyenek részt alkotókörben (művészeti iskola, színjátszó kör stb.), de ez esetben is ragaszkodunk a bemutatáshoz. Törekszünk arra, hogy a tanulás domináns része az iskolában, közös, csoportos alkotómunka során valósuljon meg. A különböző alkotó tevékenységeket (dráma, film, kerámiakészítés, tűzzománc készítés, szövés, batikolás, famegmunkálás, foto, videó, stb.) hirdetünk, s ha legalább nyolc tanuló valamilyen más művészeti alkotó kört szeretne, azt az iskola megszervezi.

3.4.3. Vállalkozások

Feladata az iskolának a gazdasági élet bemutatása. Ezt a feladatot is projekt formában teljesítjük. Az AKG a kezdetek óta tagja a Young Enterpise nemzetközi diákvállalkozási szervezetnek. A nyitó országos diákvállalkozási vásár évtizede az AKG-ban van. Tizedik évfolyamon előírás a projektben való részvétel. A tanulók közösen hoznak létre vállalatot, s igazi piacon méretik meg önmagukat. Nem ritka, hogy alkotó körök piacra termelnek összekapcsolva a művészetet, az alkotást, a piaci racionalitással.

3.4.4. Kisiskolai projektek

Minden iskolát jellemez hagyományainak, ünnepeinek jellege, típusa, megvalósulási módja. Megmutatja mennyire sajátja tanítványainak az iskola, milyen mértékben része az egyéni identitásuknak a közösséghez való tartozásuk. Nálunk az iskolai programok is projektformában jelennek meg. Nincsenek egyenruhás formális ünnepeink, nincs tanévnyitó, tanévzáró ünnepély, minden közös rendezvényt más és más kisiskola szervez a többiek számára. A hetedikes nyitó tábortól a ballagásig, a születésnaptól az adventig, karácsonyig. A feladat beépül a kisiskola éves teendői közé, a tanulók, patrónusok közös döntése alapján részét képezi a tervezésnek, a kisebb közösségek, egyes tanulók munkájának. Ez a projekt fontossá vált tanítványaink számára is, része a napi beszélgetéseknek, fontos felmutatni az egész iskola színe előtt egy- egy kisiskola erejét, összetartását, kreativitását. Így válnak örömmé, valódi ünnepekké az AKG össziskolai rendezvényei.

3.4.5. Éves projekt- projektvizsga

Az alapképzés belső zárásaként minden tanulónak 11. évfolyamon – a nyelvi kommunikációs év végére- önálló projektet kell választania és az év végi prezentáción bemutatnia. A projekt célja az önálló alkotó munka, az egy témában való elmélyülés, a pályaorientáció, az előadó, szintetizáló képesség. Az AKG külön preferálja a közvetlenül hasznosítható projekttémák választását. A prezentáció a felső középfokra lépés feltétele, továbbhaladási kritérium, munkát szövegesen értékeljük.

Az év elején – legkésőbb szeptember végégig – minden tanuló patrónusa segítségével témát választ. Ehhez az iskola ajánlatot ad, de választható bármilyen téma önállóan, vagy csoportban is. Az iskola konzulenst biztosít, de lehetővé teszi az önálló külső konzulens választását is. Az egyéni- vagy csoport- projektre munkarendileg heti 5 órát biztosítunk. A projekt év végén nyilvános beszámolóval, bemutatóval, kiállítással zárul, ahova meghívjuk a szülőket a témában érintetteket, s az iskola minden tanárát, diákját.

3.5. Sportszakosztályok

A tantárgyaknál meghatározott célját a testnevelésnek, a „szinte minden napos” testnevelést, oly módon kívánjuk elérni, hogy minden tanítványunknak, egy – külső, vagy AKG-n belüli - sportszakosztályban aktívan kell sportolni lehetőleg a képzés egész ideje alatt. Az utolsó két évre a tanulók szabad választása miatt nem írjuk elő a sportszakosztályt, de ott is szorgalmazzuk és 7-11. évfolyamon előírás 1 alkalom/hét.

3.6. Csibefoglalkozások

A csibe az AKG-ban háromértelmű szó. Jelenti egyrészt azoknak a gyerekeknek a csoportját, akiknek közös a patrónusuk, jelenti azt a tanulót, aki valakinek a patronáltja, és jelenti azt a heti rendszerességű minimális egyszer 80 perces foglalkozást, amikor a patrónus leül a „csibéjével” az élet, az iskola, a világ dolgairól beszélgetni. A csibe hét éven át a direkt pedagógia legfontosabb terepe az AKG-ban. A csibefoglalkozások tematikáját, módszertani ajánlásait a kisiskola patrónusai közösen fogalmazzák meg az a hat évre szóló közös program, éves munkatervének keretei között. A kisiskola programjának alapját az AKG pedagógiai programja határozza meg. A csibe kötetlen, tematikus beszélgetés, s témái, mindenfajta külső ajánlás, szempont, program ellenére- vagy éppen azért- a patrónus és a gyerekek közös döntései alapján alakulnak ki. Itt tájékoztatja a patrónus a tanulókat az iskolai élet információiról, a következő időszak feladatairól is, itt értékelik elemzik az elmúlt időszak munkáját, egyénileg és együtt, itt van mód a panaszkodásra a sikerbeszámolókra, a közösségi programok megtervezésére, stb.stb. Egy patrónustanárhoz tartozó 10-12 gyerek, egy "csibét" alkot. A csibe nem feltétlenül közösség , mert minden tanulónak külön patrónusa a patronáló tanár, nem egymást, hanem a patrónust választották. Az évek alatt kell, hogy legyenek közös programjaik, közös vállalásaik, feladataik, de a fészekalj nem tanulmányi, képzési egység, nem közös feladatra szerveződött. Ezek a foglalkozások adnak lehetőséget a mentálhigiénés ismeretek, a kommunikáció, egyes társadalomtudományi ismeretek, az önismeret, érték, normarendszer megvitatására, az életkori sajátosságoknak megfelelő szabályrendszer közös megalkotására. A patrónus az adott kisiskolában a tanulók életkori sajátosságaihoz igazodó, aktuális és tipikus adottságait figyelembevevő egyeztetett, de egyéni tervet készít. Bár a keretek kitöltése a kisiskola illetve a patrónus egyéni döntésein, a hosszú fejlesztési tervein alapul, bizonyos előírások a pedagógiai programban szerepelnek a patrónusi foglalkozásokra is.

Így feladata a patrónusnak, a csibefoglalkozáson a tanulókkal közösen megvitatni
1. A tanulók félévenkénti szakatanári írásos értékelésének tapasztalatait, a belőlük következő teendőket
2. A tanulók félévenkénti patrónusi értékelését és ennek tapasztalatait, az ebből következő teendőket.
3. A tanulók óraválasztásához szükséges információkat
4. Az egyes tantárgyakat tanító tanárok közös szöveges értékelését, illetve a tanulók által adott osztályzatok eredményeit, az azokból eredő teendőket
5. A tanulók egyéni és közös döntéseihez szükséges információkat
6. A témahetek programját, céljait a témahetet megelőzően, majd annak értékelését azt követően
7. Az iskolai hagyományok előkészítését és értékelését.
8. 7-8. évfolyamon az Együttéléstan tantárgy keretei között kijelölt célok, feladatok teljesítése.
Az évente átlagosan 30-32 patrónusi „csibefoglalkozást” a patrónus a gyerekekkel közösen értékeli.

3.7. Nyitás

Végül az AKG talán legtöbbet vitatott, szidott „tevékenységformája” a reggeli közös nyitás. Iskolánkban hét éven át mindig közösen, kisiskolánként együtt kezdjük napot. A nyitás keszonként szolgál a külvilágból az iskolába éppen beeső gyerekek számára, átmenet, rávezetés az epochára, a munkára. Alkalom a patrónusok számára, hogy ellenőrizzék a jelenlétet, illetve utána nézzenek a hiányzásnak. Ez az alkalom a napi információk közlésének, fórum teremtésének, a panasznak, a problémafelvetésnek. Rítus, lehetőség megemlékezésre, a világ aktuális eseményeire való azonnali reakció esélye, apró vetélkedők, játékok, zenehallgatás, mese, vers, epochazáró eredményének a közzététele és még számtalan programelem váltja egymást évről évre, kisiskoláról kisiskolára. (Érdekes nyomon követni a lelkes elfogadástól az ellenálláson át (minek jövünk korábban?), a megszokásig, majd végül az azonosulásig mennyire életkor-, identitásfüggő a gyerekek számára az iskola, s milyen fontosak a rítusok.)
A nyitás az apróságban megjelenített közösség. Fontos és egyedileg lényegtelen, mint otthon a közös vacsora, kár lenne, ha nem lenne, de nehéz hozzá alkalmazkodni.