AKG pedagógiai program
	6. Egységes értékelési rendszer – személyre szóló motiváció

Az iskola működésének egyik kulcskérdése, hogy miért tanul, dolgozik egy tanuló. Hogyan érhető el, az általunk definiált célrendszer, ha nincsenek államigazgatási, jogi eszközeink, Miért lenne hajlandó egy gyerek a számára fárasztó, akkor és ott akár feleslegesnek látszó munkát végezni egy boldogságorientált, jelenelvű iskolában? Hogyan alakul ki a kötelességtudata, a "meg kell csinálni" érzése egy tizenévesben kényszerek, idomítás nélkül?

Azért, mert a külső motiváció mindig személyre szóló, tehát iskolánk arra törekszik, hogy minden egyes gyerekhez megtalálja a "kulcsot". Az iskolai motiváció alaptónusát az iskola egészének légköre határozza meg. Ennek összetevőit az iskolai célrendszer, a tananyagstruktúra, a követelményrendszer, a szervezeti felépítés, a módszertani kultúra, a tanárok személyi varázsa, az általuk sugárzott szabadság, derű, és az örömmel végzett munka levegője adja. A tizenéveseknek, amikor hozzánk kerülnek, már kialakult motivációs bázisa van. A család, a környezet adottságai már létrehozták azokat az indítékokat, melyek munkára, tevékenységre serkentik. Ha nincs is stabil belső motivációja, már nem szorul kizárólag külső indikátorokra. Az iskola feladata, hogy pedagógiai eszközökkel mozgásba hozza a meglévő adottságokat.

Rendkívül sokféle indíték vezérelhet egy gyereket. Azért tanul, dolgozik, mert kell, mert a szülei elvárják, mert szokás és a körülötte lévő kortársai is ezt csinálják, mert érdemes, mert célja van vele, mert kialakult kötelességtudata van, mert érdekes s érdekli amit csinál, mert tudja mit miért tanul, információi vannak, mert kíváncsi, mert jobb akar lenni, győzni akar, visszaigazolást keres, mert értéket, mintát követ, szereti a tanárt, és így tovább sorolhatnánk akármeddig. (Természetesen a miért nem tanul kérdésére a fentiek tagadó felsorolása lehetne a válasz. Ezek az indítékok nagyon különböznek egymástól s minden gyerek más motivációra mozdul. Sőt az életkortól, helyzettől függően az egyes tanulók is eltérő külső hatásokra reagálhatnak úgy, hogy igényes, folyamatos munkát végeznek. A felsorolt – és fel nem sorolt – motivációs hatások bármelyike minden tizenévest tanulásra serkenthet, de súlyuk, szerepük más és más. Ami egy gyerekből pozitív hatást vált ki, éppen ellenkező előjelű eredményt hozhat a másiknál. De ugyanannál a kamasznál más tanártól, vagy más alkalommal is eltérő hatást érhetünk el, ugyanazzal a megközelítéssel. Ezért fontos a tanulók folyamatos és egyeztetett értékelése, a tanárok rendszeres eszmecseréje, de mindenekelőtt a gyerekek tisztelete és alapos megismerése.
Reméljük, hogy a pedagógiai képzési programunkban eddig leírtak már bemutatták, hogyan képzeljük el a személyes motivációt (személyesség, epochális rendszer, alternativitás, témahetek, patrónusrendszer) Itt csak arra térünk ki, hogy hogyan kívánunk a személyes motiváción túl olyan egységes értékelési rendszert teremteni, mely megfelel az AKG pedagógiai, szakmai programjának.

Az értékelés funkciói:

• a folyamatos munka folyamatos visszajelzésének eszköze,
• a tanulásra, vagy más tevékenységre való érdekeltség megteremtésének eszköze,
• a motiváció egy eszköze,
• az elvárt, követelményekben megfogalmazott ismeretekhez való viszony, illetve mérték kontrolljának eszköze,
• a hasonló tevékenységet végzőkhöz képest kialakult relatív helyzet meghatározásának eszköze,
• versenyorientációt, sikert, kudarcot jelez,
• az önismeret kontrollja,
• az elvárt képességek szintmérésének eszköze,
• az előrehaladás mérésének eszköze.

Az értékelési rend követelményei:

• legyen egységes, egyszerű, áttekinthető,
• legyen differenciált, személyre szóló, az eltérő gyereknek eltérő sikereket biztosítson,
• legyen kiszámítható, azonos feltételeket teremtő,
• biztosítsa a szubjektív értékelés jogát is
• jelezze a sikert és a kudarcot, de "skatulyázás" nélkül,
• preferálja a szorgalmat és a tehetséget,
• jelezze a tanuló számára helyzetét éppúgy, mint szülei, környezete számára,
• teremtsen érdekeltséget a "jó döntésre" az alternatív programok és az egyéni munkarend kialakítása során
• legyen kompatibilis a közoktatás egészével.
• Végül a kialakított játékszabályokat valamennyi érintett ismerje előre és közösen fogadjuk el.

Ennyi követelménynek megfelelni egyszerre nem könnyű feladat. Nyilvánvaló, az AKG belső értékelési rendje sem felel meg mindegyiknek, de törekedtünk arra, hogy a hazánkban kialakult, elszemélytelenedett, "jegyfétist" eredményező osztályzat centrikus értékelési rendszert átalakítsuk, ill. gazdagítsuk.

6.1 Az értékelés formái

6.1.1. Személyes, verbális értékelés

A motivációs rendszerben kiemelkedő szerepe van a tanári, személyre szóló értékelésnek. Ennek jellege korrigáló, segítő, tanácsadó, orientáló.

Többféle módon jelenhet meg:

• A pedagógus személyiségéből, értékrendjéből, tudásából eredő, – szinte minden pillanatban megjelenő – igen-nem, helyes-helytelen, típusú szabályozó megnyilvánulások.
• A közösen végzett tevékenységekben megjelenő tudatos, rendszeres, szóbeli értékelés.
• A pedagógus hosszabb beszélgetése, helyzetfeltárása gyerekkel, szülőkkel.
• A patrónusi megbeszélések eredményeként a patrónus rendszeres értékelései, csoporton belüli, vagy egyéni jelzései.
• A csibék közös értékelő megbeszélései, ahol társai visszajelzései, erősítik, vagy gyengítik a patrónus álláspontját

6.1.2. Írásbeli szöveges értékelés

• A tanulók írásbeli munkájához fűzött részletes megjegyzések, kiegészítések. Ezekre nagy hangsúlyt helyezünk. Az epochazárók %-os értékelése, mindig kiegészül a szaktanár szöveges véleményével,
• Az egyes tantárgyak, tantárgyblokkok tanárai félévente írásban értékelik a tanulók tevékenységét, eredményességét. Közösen az adott csoporttal értékelik az egyes tanuló, illetve a csoport egészének munkáját.
• A patrónusok félévente részletes írásos értékelést írnak a tanulóról, melyben értékelik a személyiségének, attitűdjeinek alakulását, a szaktárgyi értékelések közös jellemzőit, az iskolai közéletben való részvételét.

Magatartásra, szorgalomra nem adunk érdemjegyet, hanem biztosítjuk, hogy a gyerek megtudja, a tanárok – akikkel együtt dolgozik – hogyan vélekednek róla. Feltárjuk helyzetét, fejlődését, s a szülők számára ezt írásban rögzítjük. A patrónusi értékelés kitér a tanuló munkafegyelmére, szorgalmára, személyiségjegyeinek alakulására, az értékelt időszak legfontosabb eseményeire, fordulópontjaira egyaránt. Nehézséget jelent a patrónusi - és a szaktanári- értékelések megírásakor, hogy egy- egy ilyen értékelő a diáknak és szülőnek egyaránt szól. Egy patrónus/szaktanár eldönti, hogy kinek címzi az értékelőt. Bárhogyan is döntünk, a szövegnek mindenképpen tartalmaznia kell azokat a – lényegében objektív – szempontokat, melynek a mentén a személyes értékelés kialakul, s tartalmazza a patrónus/szaktanár véleményét is. Az elmúlt években általános gyakorlattá vált, hogy inkább a tanulóknak szól az értékelő felsőbb évfolyamokon, s inkább a szülőknek 7-9. évfolyamon.

6.1.3. Egyezetés a tanulókkal, szülőkkel.

Külön hangsúlyt helyezünk az értékelők egyéni, csibeszintű megbeszélésére, a szülőkkel való közös értékelésére. Az értékelés alkalom a patrónus- szaktanár véleménycserére, a személyre szóló feladatok meghatározására.

6.1.4. A „kétheti”rendszerességű kisiskolai- patrónusi egyeztetés

A kisiskolában kéthetente a patrónusok megbeszélik a tanulók elmúlt időszaki munkájának értékelését, s rendszeresen egyeztetnek a szaktanárokkal.

6.1.5. Érdemjegyek

A közoktatás egészéhez való illeszkedés, a kialakult szokások miatt, továbbá mert az esetek egy jelentős részében magunk is fontosnak tartjuk az eredményértékelést, a számszerűsítést, megtartjuk az öt fokozatú osztályzást. Ki kell viszont küszöbölnünk gyengeségeit. Az objektivitás, a megbízhatóság, az összehasonlíthatóság hiányát, a "jegyfétis" kialakulását, kizárólagos értékelő szerepét.

Ezért:

• A tantárgyblokkok, osztályozott tevékenységek követelményeit előre közöljük a tanulókkal és szüleikkel. Az egyes tevékenységformák követelményeit önálló kiadványként közzé tesszük. Ennek szintenkénti megfogalmazását nem tartjuk szerencsésnek, mert a mércerendszer többféle képességet kell hogy fejlesszen, és alkalmazkodik az életkori sajátosságokhoz.
• Meghatározzuk az adott tevékenység elégséges szintjét, azaz a követelményminimumot is. Kijelölése a kisiskolai megrendelésre, szakmai műhelyenként, évenként történik. A helyi tanterv követelményei nem a minimumot tartalmazzák.
• Lemondunk a napi osztályozásról mint manipulációs lehetőségről, mint a tanári hatalom naponkénti megnyilvánulási formájáról, mint a folyamatos tanulásra való kényszerítés eszközéről. Kiküszöböljük az osztályozás negatív kísérőjelenségeit, a stresszt okozó, megszégyenítő, büntető, negatív emóciókat keltő hatását. Az osztályzatoknak és az értékelés minden formájának visszajelző és nem minősítő funkcióját kell kiemelni. Az emberi körülményeket nem az osztályzáskor, hanem a tanulásban nyújtott segítségben kell figyelembe venni.
• A tudás mérése időszakosan egy-egy terjedelmesebb modul, egy témahét, egy-egy epoha lezárásakor történik változatos formákban, az így szerzett jegyeken lehetőség van javítani. Az évközi munkát rendszeresen kell értékelni, de nem kell osztályozni. Ezek az értékelések arra alkalmasak, hogy a gyerekek és a tanárok képet kapjanak arról, hogy a tanuló hol tart, mennyit értett meg, mit kell még gyakorolnia, és miben felületes még a tudása.
• Az év végén egy tantárgyból vizsgát kell tenni. 8-10. és 12. évfolyamon sorsolással kihúzott tárgyból. 7. évfolyamon szabad tantárgyválasztással. Így egyrészt módot adunk arra, hogy a gyerekek korrigálják egész évi teljesítményüket, gyakorolják a vizsgákra való felkészülés során az egyéni intenzív tanulást, s így is fejleszteni kívánjuk az összegző rendszerező képességüket. Másrészt nem lenne lehetőség az alapozás időszakában bármelyik tantárgy félvállról való kezelésére. Tantárgyi okok miatt osztályismétlésre csak közös szülői, patrónusi döntéssel kötelezünk. Az a tanuló, aki egy tantárgyból nem felel meg, felsőbb évfolyamra is léphet és lehetőséget kaphat arra, hogy a későbbiekben – egy általa választott időpontban – levizsgázhasson.
• Lehetőséget biztosítunk az előrehozott vizsgázásra is. A tanulók akár a teljes tananyagból is levizsgázhatnak a tanév során bármikor, és megfelelő eredmény elérése után felmentést kaphatnak a további tanórák látogatása alól. Helyette maguk határozhatják meg, mivel töltik a felszabaduló időt.

6.2. Egységes pontszámrendszer, bizonyítvány

6.2.1. Pontszámítási szabályok

Az egyes tevékenységek önálló értékelését, a személyes értékelést kiegészíti az érdekeltséget teremtő iskolai pontszámrendszer. Célja, hogy azok a tanulók, akik versenyorientáltak, vagy hajlamosak a minimalizmusra, pozitív indíttatást kapjanak a hatékonyabb munkára.
A tanuló összpontszáma az egyes tantárgyblokkok év végi osztályzatainak, vizsgaeredményeinek összegét jelenti. Tartalmazza az előírt tevékenységek pontszámát éppúgy, mint a szabad sáv terhére választottakat, akár iskolán belül, akár iskolán kívüli tevékenységről van szó. Az alaptantárgyak, illetve az azokhoz kapcsolódó, vagy hasonló tantárgyak pontszáma azonos súllyal szerepel a tanuló összpontszámában.

Az egyes tantárgyakból szerzett elégtelen osztályzat (0 pont) önmagában még nem jelent osztályismétlést, amennyiben más tantárgyakból kiemelkedően teljesít a tanuló. Az érettségire bocsátáshoz az érettségi tárgyakból el kell érni minden évben az elégségest, legkésőbb az érettségiig. Ugyanakkor nem elegendő minden tantárgyból elérni az elégségest, mert ez nem biztosítja a továbblépést. A pontszámot ugyanúgy tartalmazza az iskolai bizonyítvány, mint az egyes tevékenységek osztályzatait. Az egyes évfolyamokon való továbblépéshez pontszámminimumot írunk elő.

6.2.3. A pontszámminimum

• 7-10 évfolyamon a tanuló által év elején felvett tárgyak maximális osztályzatösszegének a fele. Tipikusan az előírt 10 tárgy alapján, 10*5/2=25 pont,
• 12-13. évfolyamon az előírt 7 tárgy alapján kellene összegyűjteni. (7*5/2=18 pontot), de ösztönözni kívánjuk a tantárgyválasztás felső középfokon a tanulókat a tantárgyválasztásra ezért a továbbhaladási pontszámminimum 20 pont, 8 tárgy felett értelemszerűen növekszik a minimum. A felső középfokon a tanulók - a korábbi írásbeli értékelés megőrzése mellett - napi érdemjegyeket is kapnak , A továbbhaladás feltétele, hogy az év végi bizonyítvány osztályzatainak összege legalább 20 pontot érje el. Ez egyben annyit is jelent, hogy továbbléphet az a tanuló akinek, valamely tárgyból elégtelen osztályzata van, de a minimális pontszámot elérte. Érettségire csak az a tanuló bocsátható, akinek az érettségi tárgyakból minden év végi osztályzata legalább elégséges.
A továbbhaladásról minden esetben a kisiskola patrónusai konszenzussal döntenek, joguk van pontszám minimum alatt is továbbhaladást engedélyezni, illetve tantárgyi elégtelen esetén – javítóvizsga hiányában – évismétlést előírni, mindkét egyedi döntéshez szükséges a szülők hozzájárulása

6.2.4. Speciális pontszámszabályok

• A kitűnő eredményt elérő tanuló a tantárgyi dicséret mellett az adott tantárgyból nem 5, hanem 6 pontot kaphat a pontszámához. Ez nem azt jelenti, hogy az AKG-ban hat fokozatú osztályozás van, hanem azt, hogy egy-két tanuló minden évfolyamon van, aki nem csupán kiemelkedő eredményeket ért el, hanem ezen felül jelentős többletmunkát vállalt, rendszeresen aktívan, másokat is segítve vett részt az órákon, s valami olyan pluszt tudott nyújtani, mellyel kiemelkedett társai közül.
• Különböző alkotókörökből, azonos típusú választott tantárgyból (informatika, természettudomány, művészetek, sportszakosztályok) szerzett pontszámok átlaga az éves tantárgyi pont.
• Két jeles eredmény, azonos tárgyakból (pl. két sportkör, két alkotó kör, két számítástechnikai jeles) hat pontot ér. Vizsgatárgyból nem lehet hat pontot elérni.
• Amennyiben iskolán kívüli elfoglaltsága van a diákunknak, annak pontszám-beszámításáról minden esetben előre, év elején külön döntünk, az iskolán belüli tevékenységekkel történő összehasonlítás alapján. Az összpontszámba bármilyen, a gyerek fejlődését elősegítő, életét gazdagító tevékenység beleszámít.

6.3. Ösztöndíjazás

A pontszámelőírásoknál nemcsak a minimális pontszámot írjuk elő, hanem a legjobbakat honoráljuk is. Minden évben a pontszámok alapján évfolyamrangsort készítünk Az évfolyam legjobb tanulóit kisiskolai döntéssel jutalomban, ösztöndíjban részesítjük.

6.4. A nyilvános bemutatkozás

Az értékelés fontos eleme. Minden tanévben biztosítunk időt arra, hogy a kupacok, tantárgyak, tevékenységek, egyes tanulók az iskola minden tagja, a szülők és a megrendelők nyilvánossága előtt bemutatkozzék.
• Vásárt és kiállítást tartunk az év közben készült alkotásokból. Az önképző kör, a dráma kör bemutatkozó előadást tart, valamint sportversenyeket és különböző játékokat szervezünk. Ezek a bemutatkozások nem versenyjellegűek, de biztosítják a felmutatás örömét, a sikerélményt gyerekeink számára.
• Előadások, közös alkotások. Az epochák, témahetek végén függően a téma és a tárgy jellegétől nem csupán egyéni szóbeli és írásbeli összegzésre, hanem alkotásokra, előadásokra is módot nyújtunk.
• Tavaszi Fesztivál. Valamennyi alkotókörnek (színház, film, kézművesség fotó, zene, képzőművészet stb.) előírás a tavaszi bemutató előadás, kiállítás. Alkotóköri bemutatkozás ténye, értékelési minimum minden részt vevő tanuló számára.
• A projektvizsga. A 11. évfolyam végén az alapszakasz lezárásaként, minden tanuló az iskola nyilvánossága előtt beszámol a projektjéről. Ez lehet előadás, kiállítás, beszámoló, könyv, divatbemutató, koncert egyaránt. Minden projekthez tartozik egy hozzá adekvát módon illeszkedő zárás, bemutató. A projektvizsgára meghívjuk a szülőket, a projekt konzulenseket is. A projektvizsgán való részvétel továbbhaladási kritérium (ezért nincs tantárgyi vizsga 11. évfolyamon).

6.5 Az érettségi

Az AKG – bármennyire speciális programmal rendelkezik – biztosítja tanulói számára az érettségi és vizsga ismeret és képességszintjének elérését. Az érettségi az állampolgár és az állam viszonya, az állampolgár meghatározott célok (továbbtanulás, szakma) érdekében vizsgát tesz. Ebben már nincs érdemi szerepe az iskolának, az oda vezető út a mi dolgunk, de nem érte, hanem tanítványainkért, s ha jól tesszük dolgunkat, minden tanítványunk sikeresen, könnyedén teljesíti az állami elvárásokat, akár közép, akár emelt szinten.