49. szám 2006. május
Újra árvíz
Bizonyára
feltűnt néhány AKG-ba járó diáknak, hogy múlt hónapban kiöntött a Duna. Sajnos
Petőfitől csak tiszás idézetet tudok, úgyhogy az most nem aktuális. Jó, jó, ott
is volt árvíz, de most a Dunáról és környékéről fogok szólni. Szóval a Margit
híd alatt vezető út egyik sávját lezárták, mert ott is folyt egy kis rész a
Dunából. Aztán volt ott néhány gyanús eredetű tócsa, amikről nem lehetett tudni,
hogy esőtől vannak-e, vagy nemsokára gejzírré változnak. Ezt megelőzendő a
lelkes katasztrófaelhárító munkások, akiknek életükben kétszer van feladatuk,
összeviszsza pakoltak mindent homokzsákokkal. Azokat kerülgetve el is lehetett
jutni a HÉV-hez, és újabb lelkes szekuritisekhez, akik ordibáltak, hogy „vonat
indul egy perc múlva”, meg hogy „igyekezzenek a felszállással, minden ajtó
ugyanoda megy”, olyasmi stílusban, mint amilyenben a Batthyányn a
stúdiófelvételekről hangzik, csak most kicsit más volt. Írjuk a dunai szél
számlájára. Miután felszálltunk és elindult a HÉV, megtekinthettünk egy elöntött
játszóteret, egy házhoz jött UTE kajakedzést és egy extrém (vizi)biciklipályát a
görzenál mellett. Ja, és persze jó sok bámészkodó fotóst. Az Árpád hídtól már
sínen voltunk, busszal elgyalogoltunk a jó öreg téglaépületig, amely már oly sok
vészt túlélt, mint mondjuk a három évvel ezelőtti szörnyű csőtörést, amelyben –
mint Csikós Julcsi bulvárújság-oknyomozásából már tudjuk – mindenkit sikerült
épségben evakuálniuk a tűzoltóknak (A kákán is csomó,
Szubjektív, 35. szám). Idén erre szerencsére nem került sor.