Szubjektív

Tartalom

52. szám 2007. február

Mariann csibe

Csibe Csapat akcióban

Aki még nem hallott róla, annak most elárulom: szeptember óta koptatja az AKG iskolapadjait a Mariann csibe. Ebbe a csibébe járnak a legjobb fejek.

Egyszer megesett, hogy egy őrült doktor elrabolta egyik barátunkat, Bajmóczy Balázst. Mint kiderült, egy kísérletet akart végrehajtani rajta. A csibe összes tagja meg akarta menteni a kínszenvedéstől. Egy szerdai nap felszerelésünkkel és minden bátorságunkkal nekiindultuk, hogy kiszabadítsuk barátunkat. Mikor odaértünk a laborhoz, két őr állt elénk. Semmiképpen nem akartak beengedni bennünket. Mimi viszont hirtelen előkapta egyik zsebéből az iPodját, és max. hangerőre csavarva megsüketítette a két őrt, akik azon nyomban gyáván elfutottak. Az összes fiú jól hátba veregette Mimit a bátorságáért, aztán pedig elégedetten mentünk egy hosszú kerten át egyenesen a főépületbe. Csakhogy a kaput egy büdös lábú ork őrizte. Na, az nem akart minket beengedni. Közölte velünk, csak akkor léphetünk be, ha négy próbát kiállunk.

– Az első kérésem, hogy a csibe legjobb focistája lőjön nekem egy gólt – hörögte a büdös lábú.

Összedugtuk a fejünket, azon tanácskoztunk, hogy kit küldjünk ki. Mindannyian úgy véltük, hogy Bendegúz lesz a nyerő. Bendi izgatottan rakta a labdát a 11-es pontra, majd három lépést hátrált. Mindannyian a körmünket rágtuk. Ő nekifutott és rárúgta. „Gól!” – kiáltottunk fel örömünkben.

– A második kérésem – dörmögte a szörnyeteg –, hogy valaki helikopterezzen nekem 5 percet egy ördögboton.

Természetesen Abayt jelöltük erre a feladatra. Bálint azonnal felkapta a botot, és pörgetni kezdte. Az első három percben nagyon féltünk, hogy elejti, de utána láttuk, hogy nem lesz semmi gond. Még élveztük is a produkciót. Megjegyzem, a büdös ork is.

– A harmadik kérésem, hogy a legszebben rajzoló gyerek rajzolja le gyönyörű testem. Ám ha nem felem meg elvárásaimnak, örökre itt maradtok.

Nehéz dolgot kért tőlünk. Mert hogy is dönthetjük el, hogy ki rajzol a legszebben? Pedig muszáj volt, és nem lehetett hibáznunk. Végül is két lány volt esélyes: Zsebi és Zsófi. Szerencsére nem lett vita, mert Zsebi udvarias volt, átengedte e nemes posztot riválisának. Zsófi izgatottan odament a lényhez. Amikor odaért, előjött a semmiből egy asztal, egy szék és mindenféle színű ceruza. Az alkotás 20 percet vett igénybe, amit nagyon izgatottan vártunk végig. Mikor kész volt a rajz, Zsófi felállt és odavitte a büdös talpúnak.

– Hah, ez sikerült, de a következő próba már semmiképpen sem fog menni, mert az a kérésem, hogy valaki játsszon el egy dalt ezen a zongorán!

Azonnal tudtuk, hogy ez nem lesz akadály, mert itt volt Anita, aki mesterien zongorázott. Azonnal ki is ment, és olyan gyönyörűen játszott, hogy mindannyian csodáltuk, de az ork nem, mert tudta, hogy tovább kell engednie. Mikor vége volt az előadásnak, megtapsoltuk, de nem mind. És akkor az ocsmányság így szólt:

– Megfelel, továbbmehettek – zihálta, és abban a pillanatban köddé vált.

Továbbmentünk lelkesen és büszkén. Egyszer csak egy lépcsőhöz értünk, és három emeletet cammogtunk felfelé. Azt hittük, sose lesz vége a lépcsőknek, ám egyszer csak egy hatalmas ajtóhoz értünk. Benyitottunk, és megláttuk Bajmóczy barátunkat: egy zöld folyadékkal teli hengerben úszkált. Patrónusunk felkiáltott:

– A két legjobb kémiás kell nekem, hogy segítsen megakadályozni a mutálódást!

Rádöbbentük, hogy Balázs életveszélyben van. Segíteni akartunk persze, de ijesztő volt körülötte minden. Olyan különleges műszerek álltak ott, amiket még egyikünk sem látott soha. Bence és Donát mégis odafutott Mariannhoz, hogy a tanárnő utasításait követve meggátolják a mutációt.

– Bence a morfiumot csavard nullára, Donát te pedig a hidrogént és az oxigént 3 köbméterre!

Mindent megtettünk csibetársunk életéért. Egyszer csak apadni kezdett a zöld folyadék, kinyílt az ajtó és kilépett rajta Bajmóczy Balázs, épen és egészségesen. Hálásan szólt hozzánk: – Köszönöm barátaim!

Az egyik sötét sarokból a gonosz tudós hirtelen előugrott és ránk rivallt:

– Ezt nem ússzátok meg ilyen könnyen!

Nekünk ugrott, de abban a pillanatban hős karatésunk, Dani egy olyan bal egyenes nyomott be a sötét szándékú tudósnak, hogy az ott menten összeesett. Mindent otthagyva rohantunk ki az épületből, nehogy még valami történjen. De ez nem sikerült, mert az ork megint megállított. Nagyon pipák voltunk rá, hogy már megint próbálgatni fog minket. Ekkor megszólat Brigi, és SpongyaBob eszét használva kikergette a világból a rondaságot. Így haza az út már szabad volt!

Hát így sikerült megmenteni legjobb barátunkat, Bajmóczy Balázst.