52. szám 2007. február
Bumm-klikk-klakk nyitótábor hetedikes szemmel
„Hogy tetszett a nyitótábor?” – általában ez volt a kérdésem azokhoz a hetedikesekhez, akiket a folyosón meglátva lerohantam, de hamar rá kellet jönnöm, hogy erre a válasz röviden és tömören mindig is az lesz, hogy: „Jó volt!”. Persze tavaly én se mondtam mást hasonló kérdésekre.
Ám
mégis, amit összességében megtudtam tőlük, az alábbiakban összefoglalnám. Tehát,
izgultak a tábor előtt, hogy milyen lesz az egész egyáltalán. Az előnyösebb
helyzetben levők most is természetesen azok voltak, akiknek vannak ismerőseik,
barátaik az évfolyamon, de akik nem ismertek senkit, azoknak pedig ott egy egész
„színnyi” csapat, akik mind arra vártak, hogy megismerjék őket. Merthogy így
szólt a kerettörténet: csapatokban, melyek egy-egy színt képviselnek, meg kell
menteni a törzsfők lelkét. Szóval, ott tartottam, leginkább a csapattagjaikkal
ismerkedtek, mert mint mondták: ennyi idő alatt nem lehet mindenkit megismerni.
Valamint azt is mondták még, hogy a baráti körök nem változtak meg azóta sem a
táborban kialakultakhoz képest. A táborszervezőket persze nagyon szeretik, de az
már változó, hogy menynyire érintkeznek még velük. Vannak olyanok, akik
kevesebbet beszélgetnek a nagyokkal, megint mások nagyon is jóban vannak a
tizedikes „tábszervesekkel”. A patrónusukban – a megkérdezettek – nem csalódtak,
ahhoz kerültek, akihez akartak, de gondolom ez azért nem mindenkivel van így. És
hogy milyen módon tudták meg, hogy ki melyik patrónushoz került? Nem tudom
minden évfolyamon így volt-e, nálunk például igen, szóval ők is a reggelinél, az
italok színéről tudták meg a várva várt eredményt. Aztán szó esett még a tábor
programjairól is. Arra a kérdésre, hogy melyik tetszett leginkább, vagy hogy
melyiket csinálnád meg te is, ha táborszervező lennél, több válasz is érkezett.
Például az éjszakai túra, ez szerintem mindig nagy siker. Illetve a hívő zenére
a tizedikesek által koreografált tánc, amit később egy nyitáson is eljártak, bár
ott már – értesüléseim szerint – a fiúk kevesebb lelkesedéssel csinálták, hiába,
a suliban ez már gáz… A következő kérdésem az volt, hogy: „tudsz-e olyat
mondani, ami nem volt annyira jó, vagy talán másképp csináltad volna?”. Hát,
erre nem érkezett válasz. Valamennyire bizonyosan érvényesült a „csak jót, vagy
semmit” elv a válaszadások során. De szerintem, mint minden évfolyamnak, nekik
is a nyitótáboruk lesz az összes közül a legemlékezetesebb.
Ui.: Ugyan azt mondták, hogy nem nosztalgiáznak még a táborról, üzenem nekik innen, egy év távlatából: majd fogtok!
